Kenedi János emlékét idézzük – egy élet a magyar szabadság és demokratikus nyilvánosság szolgálatában
Búcsú egy erkölcsi mércétől
Meghalt Kenedi János magyar író, műkritikus, a demokratikus nyilvánosság egyik legfontosabb alakja, Budapest díszpolgára. A hírt Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely jelentette be, aki személyes hangvételű üzenetben búcsúzott tőle.
Karácsony szavai sokat elárulnak arról, milyen jelentőségű volt Kenedi János munkássága a magyar közéletben és történelmi emlékezetben:
„Ha valaki, hát Kenedi János tudta, milyen küzdeni a magyar szabadságért. A rá jellemző szerény bátorsággal mondta fel a diktatúrával kötött társadalmi alkut, egész egyszerűen azért, mert nem volt hajlandó hazudni. Állása nem vagy alig volt hosszú évekig, különleges, intézményen kívüli alakja lett a magyar demokratikus átalakulásnak. Bibó István temetése volt az első nagy spontán demonstráció ’56 szelleme mellett 1979-ben, a temetésen Illyés Gyula mellett Kenedi János mondott beszédet. Szervezője a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori konferenciának, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban megszervezett illegális konferenciának. Előkészítette Bibó István összes munkáinak kiadását, valamint Szabó Zoltán kézirathagyatékát is hazaszállította Franciaországból az Országos Széchényi Könyvtár számára. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, a Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője. A rendszerváltozás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült.”
A főpolgármester szerint mindazok számára, akiknek fontos a szabadság és a demokrácia, Kenedi János „erkölcsi mérce és kiindulópont” marad.
Korai évek és az 1956-os forradalom
Kenedi János 1947. július 12-én született Budapesten. Szülei válása után édesapja nevelte. Már tizenéves korában részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben: futárként segítette a kapcsolatot az ellenállás különböző pontjai között, és iskolai sztrájkot szervezett.
A József Attila Gimnáziumból másfél év után kirúgták, csak magántanulóként tudott leérettségizni. Ezek az élmények korán kijelölték számára az igazságosság és a szabadság ügyének útját.
Pályakezdés és szakmai üldöztetés
A hatvanas évek végén újságíró-gyakornok lett az Esti Hírlapnál, majd diplomát szerzett a MÚOSZ Újságíró Központjában. A Budapester Rundschau szerkesztőjeként dolgozott, filmkritikákat írt.
Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás után kilépett a laptól, tiltakozásképpen. Irodalmi szerkesztő lett a Magvetőnél, miközben filmesztétikai köteteket publikált, és Jancsó Miklósról monográfiát írt.
1970-ben azonban politikai okokból eltávolították az állásából. Ettől kezdve csak álnéven vagy egyáltalán nem jelenhetett meg, „négermunkákból” élt: szociológiai kutatásokban dolgozott, kéziratokat rendezett, hagyatékokat szerkesztett.
A demokratikus ellenzék meghatározó alakja
Kenedi János a hetvenes és nyolcvanas években a magyar demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurájává vált. Szerkesztette a Kelet-európai Figyelőt és a Máshonnan Beszélőt, részt vett szamizdat kiadványok megjelentetésében, szervezett petíciókat, tiltakozásokat.
A monori találkozó (1985) és az 1956-os forradalomról tartott illegális konferencia (1986) szervezése történelmi jelentőségű tettként él tovább.
A Bibó-életmű kiadásának előkészítése, valamint Szabó Zoltán hagyatékának hazaszállítása szintén fontos kulturális és tudományos hozzájárulás volt.
A rendszerváltás szakértője és az állambiztonság feltárója
A rendszerváltozás idején több politikai és civil szervezetben töltött be vezető szerepet. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagjaként, valamint az SZDSZ elvi nyilatkozatának megfogalmazójaként aktív része volt a demokratikus intézményrendszer kiépítésének.
1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa lett, ahol kutatóként továbbra is az igazság feltárásán dolgozott.
2007 és 2010 között a nevét viselő Kenedi-bizottság vezetőjeként az állambiztonsági iratok levéltárba adását vizsgálta. Munkája itt is a transzparencia és a demokratikus nyilvánosság erősítését szolgálta.
Egy életmű, amely iránytű marad
Kenedi János élete végéig az igazság, a szabadság és a nyilvánosság elkötelezett harcosa volt. Nemcsak kutatóként vagy ellenzékiként, hanem erkölcsi példaként is nyomot hagyott a magyar társadalom történetében.
Halálával egy korszak fontos tanúja és alakítója távozott, de munkássága és szellemi öröksége hosszú időre velünk marad.
A legfrissebb művészet & politika cikke
