A Hálaadás ünnepe túlmutat a pulykán és a tengerentúlon
A Hálaadás (Thanksgiving) az egyik legfontosabb és legjellegzetesebb észak-amerikai ünnep, amely mélyen gyökerezik a történelemben, mégis folyamatosan fejlődik, és ma már globális popkulturális jelenséggé vált. Bár a legtöbben az Egyesült Államokhoz kötik, az ünnep a hálaadás egyetemes eszméjét testesíti meg, amely a családi összejövetelek, a bőséges lakomák és a közös ünneplés köré szerveződik.
A Hálaadás története: Az első hálaadó vacsora
A Hálaadás eredetét az 1621-es évre vezetik vissza, amikor az angliai vallásüldözés elől menekülő zarándokok (pilgrims) az amerikai kontinensre érkeztek, és megalapították a Plymouth-kolóniát a mai Massachusetts állam területén.
Az első telet rendkívül nehezen élték túl, a telepesek fele éhen halt vagy betegségekben vesztette életét. Tavasszal azonban a helyi Wampanoag indián törzs a segítségükre sietett. Megtanították a telepeseket a helyi növények termesztésére, a kukorica vetésére, a vadászatra és a halászatra.
Az 1621-es bőséges őszi betakarítás után a kormányzó, William Bradford, háromnapos ünnepséget hirdetett, hogy hálát adjanak Istennek a termésért és a túlélésért. Erre az ünnepi lakomára hívták meg az indiánokat is. Ez a közös, békés étkezés, amelyen pulyka, vadmadarak, halak és zöldségek kerültek az asztalra, vált azóta a Hálaadás szimbolikus alapkövévé.
Mikor és hol ünneplik?
Az ünnepet ma elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában tartják, de a dátumok eltérőek:
Egyesült Államok: Minden év november negyedik csütörtökén. Ez a nap szövetségi munkaszüneti nap.
Kanada: Minden év október második hétfőjén ünneplik, mivel ott a betakarítási szezon korábban véget ér.
Az idők folyamán az ünnep jelentése és megtartásának módja is változott. A 19. században vált országos ünneppé: Abraham Lincoln elnök 1863-ban, a polgárháború idején nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé, a nemzeti egység és a hálaadás jegyében. A 20. században alakult ki a modern hagyomány, a családi összejövetelek és a rituális pulykasütés szokása.
Szokások, hagyományok és lelki folyamatok
A Hálaadás ma már kevésbé kötődik a szigorú vallásos hálaadáshoz, inkább a családi értékekre és a közösségre helyezi a hangsúlyt.
Legfontosabb szokások:
Családi vacsora: Az ünnep középpontjában a többgenerációs családi összejövetel áll. Az amerikaiak tömegei utaznak haza, hogy együtt legyenek szeretteikkel.
A menü: A fő fogás a töltött pulyka (roast turkey) sült krumplival, édesburgonyával, áfonyaszósszal és zöldségekkel. A desszert szinte mindig a töktorta (pumpkin pie).
Hálaadás kifejezése: Hagyományosan a vacsora előtt mindenki elmondja, miért ad hálát az életében.
Parádék és amerikai foci: Hatalmas parádékat rendeznek, a leghíresebb a New York-i Macy’s Thanksgiving Day Parade. Emellett a sport is fontos szerepet kap, hagyományosan ezen a napon tartanak NFL (amerikai futball) mérkőzéseket.
Black Friday: A Hálaadást követő péntek a Black Friday, a karácsonyi vásárlási szezon kezdetét jelző, hatalmas leárazások napja.
Lelki folyamatok: Az ünnep arra ösztönzi az embereket, hogy megálljanak a rohanó világban, és elgondolkodjanak az életük pozitív dolgain. A hangsúly a bőségen, az együttléten és a megbocsátáson van.
A Hálaadás a művészetekben
Az ünnep az amerikai popkultúra szerves része, számos művészeti alkotásban megjelenik:
Filmek:
Sokkoló vacsora (Home for the Holidays, 1995): Jodie Foster filmje a kaotikus, de szeretetteljes családi vacsorákról.
Repülők, vonatok, autók (Planes, Trains and Automobiles, 1987): Klasszikus vígjáték a hazaút viszontagságairól.
Addams Family Values (1993): Szatirikus jelenet, amely kifigurázza a zarándokok és az indiánok történetét.
Irodalom:
Számos gyermekkönyv dolgozza fel az első hálaadás történetét.
Rövid történetek és versek (pl. Lydia Maria Child: Over the River and Through the Wood című verse) kapcsolódnak a témához.
Zene:
Adam Sandler Thanksgiving Song című paródiadala népszerű popkulturális utalás.
Sok pop- és countrydal említi meg az ünnepet, a hazatérés és a családi összejövetel a fő téma.
A Hálaadás tehát egy olyan ünnep, amely a történelmi túlélés emlékéből nőtte ki magát a modern Amerika legfontosabb családi rituáléjává, amelynek üzenete – a hála kifejezése – ma is éppolyan releváns, mint 400 évvel ezelőtt.
