A kozmikus otthonunk, a világegyetem jövője
Bár nem tudjuk biztosan, hogy a világegyetemnek lesz-e valaha „vége”, minden bizonyíték arra utal, hogy még nagyon-nagyon sokáig az emberiség kozmikus otthona marad. Stephen DiKerby asztrofizikus, a Michigan Állami Egyetem kutatója a múltbéli megfigyelésekből következtet a jövőre, amelyben a csillagok kialszanak, a galaxisok összeolvadnak, és a kozmosz a sötétség felé halad – de csak trillió évek múlva.
A múltból a jövőbe: Az extrapoláció kockázata
A világegyetem körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt, a Nagy Bumm (Big Bang) során jött létre, és azóta is folyamatosan változik. Kezdetben protonokból, neutronokból és elektronokból álló gáz töltötte ki, amely aztán csillagokká és galaxisokká állt össze.
A jövőbeli változások megértéséhez a tudósok a mai megfigyelésekből extrapolálnak. Az asztrofizikusok távoli galaxisokat figyelnek meg, tanulmányozva, hogyan változnak a csillagok és a galaxisok az idő múlásával. Ebből vonnak le következtetéseket a jövőre nézve.
Az extrapoláció azonban kockázatos módszer. Ahogy egy gyermek 5 és 7 éves koráról készült képek alapján viszonylag biztonságosan megbecsülhető, hogyan nézett ki 6 évesen (interpoláció), úgy nehezebb megjósolni a 30 évvel későbbi kinézetét. Váratlan dolgok történhetnek. A tudósok néhány milliárd évre előre tudják jelezni a változásokat, de végül a dolgok furcsává válhatnak; a világegyetem ismét megváltozhat, ahogy a múltban is tette.
A csillagok kialszanak, a galaxisok összeolvadnak
Jó hír: a mi közepes méretű, sárga csillagunk, a Nap, még milliárd évekig fog ragyogni. Körülbelül 10 milliárd éves élettartamának a felénél tart. Ma még egyes galaxisok termelnek új csillagokat, de másokban a csillagképző gázkészletek már kimerültek.
A jövőbeli csillagok: Amikor egy galaxis leállítja a csillagképződést, a nagy, forró kék csillagok gyorsan eltűnnek szupernóvaként. Milliárd évekkel később a Naphoz hasonló sárga csillagok ledobják külső rétegeiket, és csak a kis, hűvös vörös csillagok maradnak. Trillió évek múlva – a világegyetem jelenlegi korának százszorosánál is hosszabb idő – ezek a vörös csillagok is elhalványulnak a sötétségbe.
A jövőbeli galaxisok: A galaxisok idővel növekednek, kisebbeket kebeleznek be. Az ütközésekben a rendezett spirálgalaxisok rendetlen, elliptikus galaxisokká olvadnak össze. A Tejútrendszer és a szomszédos Androméda-galaxis is összeolvadhat néhány milliárd év múlva. A csillagok sértetlenül suhannak el egymás mellett, a jövőbeli égbolt fürkészői számára fantasztikus látványt nyújtva.
A sötét energia gyorsítja a tágulást
A Nagy Bumm által elindított tágulás valószínűleg folytatódik. A világegyetem anyagának gravitációja – csillagok, gáz, sötét anyag – befelé húz, és lassítja a tágulást. Egyes elméletek szerint a tágulás lelassul vagy megáll.
Azonban bizonyítékok utalnak arra, hogy egy ismeretlen erő taszító hatást fejt ki, ami a tágulás felgyorsulását okozza. A tudósok ezt az erőt sötét energiának hívják, de keveset tudnak róla. A galaxisok egyre gyorsabban távolodnak egymástól, mint a mazsolák a sülő süteményben. Ha ez folytatódik, a jövőben más galaxisok megfigyelhetetlenné válhatnak a Tejútrendszerből.
A végső forgatókönyv?
A legjobb jelenlegi előrejelzés szerint a csillagképződés leáll, a galaxisok öreg, halvány csillagokkal telnek meg, amelyek lassan kihűlnek a sötétségbe. Minden galaxiscsoport egyetlen, masszív, elliptikus galaxissá olvad össze. A világegyetem gyorsuló tágulása lehetetlenné teszi más galaxisok megfigyelését a lokális csoporton kívül.
Ez a forgatókönyv végül egy sötét örökkévalóságba torkollik, amely trillió évekig tart. Azonban új adatok még megváltoztathatják ezt a történetet. A világegyetem sosem tűnik el teljesen, csak átalakul.
Jelenleg egy nagyon izgalmas időben élünk a világegyetem történetében: pont az elején, amikor rengeteg csillag és galaxis vár megfigyelésre. A kozmosz még milliárd évekig képes támogatni az emberi társadalmat és kíváncsiságot, így rengeteg időnk van a felfedezésre és a válaszok keresésére.
