Arcfelismerés felsőfokon: Különleges képességet vizsgáltak a tudósok, amely öröklött lehet
Hogyan lehetséges, hogy egyes emberek soha nem felejtik el az arcokat? Egy ausztrál kutatócsoport legújabb tanulmánya szerint ezek az úgynevezett „szuper-felismerők” egyszerűen „okosabban néznek, nem keményebben”. Vagyis természetes módon azokra az arcvonásokra fókuszálnak, amelyek a leginkább megkülönböztetik az adott személyt.
Ez jó hír lenne a többiek számára, akik szeretnék elkerülni a kínos helyzeteket, amikor nem ismernek fel egy ismerőst? Sajnos nem igazán.
A veleszületett tehetség titka
„A képességük nem olyasmi, amit trükkökként meg lehetne tanulni” – magyarázza James Dunn, a New South Wales-i Egyetem (UNSW) pszichológiai kutatója és a tanulmány vezető szerzője. „Ez egy automatikus, dinamikus módja annak, hogy észrevegyék, mi teszi egyedivé az egyes arcokat.”
A kutatók szemkövető technológiával (eye-tracking) rekonstruálták, hogyan néztek az emberek az új arcokra. Összesen 37 szuper-felismerőt és 68 átlagos arcfelismerő képességgel rendelkező személyt vizsgáltak, megjegyezve, hova és mennyi ideig néztek a számítógép képernyőjén megjelenített arcokra.
Mesterséges intelligencia a kutatás szolgálatában
A kutatók ezután az adatokat gépi tanulási algoritmusokba táplálták, amelyeket arcok felismerésére képeztek ki, úgynevezett mély neurális hálózatokba. Az algoritmusok feladata az volt, hogy eldöntsék, két arc ugyanahhoz a személyhez tartozik-e.
„A mesterséges intelligencia rendkívül ügyes lett az arcfelismerésben” – magyarázza Dunn. „Célunk az volt, hogy ezt kihasználva megértsük, mely emberi szemminták a leginformatívabbak.”
Az agyunk természetesen hatalmas szerepet játszik a vizuális információk feldolgozásában. A szuper-felismerőktől származó szemkövető adatokkal az algoritmusok pontosabban találták meg az egyező arcokat, mint amikor az átlagos képességekkel rendelkező emberek adatait használták.
A „karikatúra-effektus”
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egyéni különbségek észlelési alapjai az arcfelismerő képességben a vizuális feldolgozás legkorábbi szakaszában gyökerezhetnek” – írják a kutatók a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban.
A tanulmány arra a korábbi munkára épül, amely szerint a szuper-felismerők az arcot egyfajta kirakós játékká alakítják: részekre osztják az új arcokat, mielőtt az agyuk ezeket a részeket összetett képként dolgozná fel.
Ez a „kirakós” megközelítés megkérdőjelezte azt a feltételezést, hogy a jó arcmemória az arc közepére nézést és egészként való szemlélést jelenti. Az új tanulmány ezt kiterjeszti, és azt sugallja, hogy a szuper-felismerők nem csupán több információt vesznek fel az arcokról, mint mi, hanem azokra a funkciókra összpontosítanak, amelyek több „támpontot” hordoznak.
„Olyan, mint a karikatúra – az az ötlet, hogy amikor eltúlzod egy arc jellegzetes vonásait, azt valójában könnyebb felismerni” – magyarázza Dunn. „A szuper-felismerők úgy tűnik, vizuálisan ráhangolódnak azokra a vonásokra, amelyek a leginkább diagnosztikai értékűek egy személy arcát illetően.”
Fejleszthető-e a mesterséges intelligencia?
Ez a kutatás segíthet az arcfelismerő rendszerek fejlesztésében, bár a kutatók szerint egyelőre az emberek még mindig előnyben vannak a mesterséges intelligenciával szemben, mivel a társas helyzetekben más jelekre is támaszkodnak.
Bizonyítékok utalnak arra, hogy a kiváló arcmemória erős genetikai alapon nyugszik, és mivel az arcfelismerés alapvető szerepet játszik a főemlősök szociális viselkedésében, a készség biológiai gyökerei valószínűleg nem egyedülállóan emberiek.
A legfrissebb tudományos cikkek
