Cáfolják az idegen űrszonda-elméletet: Természetes üstökös a 3I/ATLAS, amely a Naprendszeren kívülről érkezett
Nyugodtan vehetünk egy mély lélegzetet: a 3I/ATLAS nevű csillagközi üstökösről szóló, idegen űrszondát emlegető hírek erősen túlzottak. A tudományos bizonyítékok egyöntetűen azt mutatják, hogy az objektum természetes eredetű, mindössze rendkívül különös összetételű. Ez a különösség azonban önmagában is rendkívül izgalmas a tudomány számára.
Valójában épp az ellenkezője igaz az idegen eredetű teóriáknak: minden eddig gyűjtött bizonyíték a 3I/ATLAS-ról összhangban van egy természetes, üstökös eredettel – még ha egy nagyon fura üstökösről is van szó. És ez a furcsaság önmagában is érdekes és menő, anélkül, hogy képzeletbeli idegenek segítségére lenne szükség.
Furcsa összetétel és vörös por
A 3I/ATLAS szokatlansága az összetételében rejlik. Nagy távcsövekkel végzett megfigyelések kiderítették, hogy sok nikkelt, a szokásosnál nagyobb arányban szén-dioxidot, és kevés közönséges szénlánc-molekulát tartalmaz.
Ezenkívül vörös és poros, ami arra utal, hogy hosszú időt töltött a kozmikus sugarak fürdőjében, miközben áthaladt a csillagközi téren. Rendkívül gyorsan utazik, és a korai kinematikai modellezés alapján egy előzetes becslés szerint akár 11 milliárd évvel ezelőtt is kialakulhatott.
Az Avi Loeb-féle elméletek cáfolata
Ezek a furcsaságok együttesen olyan üstököst alkotnak, amely semmi máshoz nem hasonlítható a Naprendszerben, és ez rendkívül izgalmas a bolygókutatók és mindenki más számára, aki szereti a világűrt. Azonban amióta 2025. július 1-jén felfedezték, az objektumot idegen pilótákról és űrszondákról szóló pletykák kísérik.
Ezek a pletykák nagyrészt egy tudósnak, Avi Loebnek, a Harvard asztrofizikusának köszönhetőek, aki előszeretettel kapcsolja össze az idegen űrszondák elméletét a csillagközi objektumokkal.
Loebnek a 3I/ATLAS idegen szonda elmélete melletti érveit Jason Wright, a Penn State csillagásza alaposan cáfolta egy blogbejegyzésben. Wright arra a következtetésre jut, hogy Loeb 10 anomáliájából csak 4 érdekes a bolygókutatók számára: a magas nikkelbőség, a szélsőséges polarizáció, a furcsa vízbőség és a gyors fényesedés. Ezek mind olyan anomáliák, amelyek egy új típusú üstököstől várhatóak.
A „szétesés” és a rádiójelek
Az az állítás, hogy a 3I/ATLAS széteshet, szintén Loebtől származik. Azt állította, hogy a csillag farkában lévő anyag mennyisége, amikor november elején a Nap mögül előbukkant, túl magas tömegveszteséget jelez ahhoz, hogy az üstökös szerkezeti épségét megőrizze.
Valójában az üstökösök gyakran esnek szét, amikor a Nap közelébe kerülnek; a szublimáló jég „kipattinthatja” az üstököst, mint egy pezsgősdugót. Ha az üstökös szétesne, az bizonyíték lenne arra, hogy valójában egy üstökös. Loeb szerint viszont az, ha épségben maradna, jelenthetné, hogy mesterséges.
A legtöbb tudós nem ért egyet ezzel. Ahogy Qicheng Zhang, az Arizonai Lowell Obszervatórium üstököskutatója a LiveScience-nek elmondta: „Minden kép, amit láttam, egy meglehetősen közönséges/egészséges üstököst mutat. Egyáltalán nincs jele annak, hogy a mag szétesett volna.”
Felmerültek hírek rádiójelekről is, amelyeket a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső-rendszer észlelt október 24-én. Amikor egy üstökös szublimálja a vizet, a nap ultraibolya fénye kisebb részekre – nevezetesen a hidroxilgyökre (OH) – bonthatja a vízmolekulákat. Ez a folyamat rádióhullámokat bocsát ki 1665 MHz-en és 1667 MHz-en.
Ezek a jelek pontosan azok, amelyeket a Naprendszer üstököseiben is látunk, és pontosan azt várták a tudósok a 3I/ATLAS esetében is. A MeerKAT megfigyelései megerősítették, hogy a csillagközi látogatónk pontosan így viselkedik.
Még mindig tanulunk a 3I/ATLAS-ról, de eddig minden adat egy üstökössel konzisztens – csak egy nagyon különc üstökössel.
Ahogy David Levy kanadai csillagász egyszer megjegyezte: „Az üstökösök olyanok, mint a macskák: van farkuk, és pontosan azt teszik, amit akarnak.”
A tudomány és a csodálat ereje
Még a túlnyomó bizonyítékok ellenére is lesz néhány ember, aki ragaszkodik a valószínűtlen elméleteihez. A tudományos dogmák megkérdőjelezése értékes dolog. Ebben az esetben azonban a bizonyítékok túlnyomó tömege támogatja a 3I/ATLAS üstökös mivoltát.
A tudósok továbbra is rendkívül szorosan figyelik a 3I/ATLAS-t, ahogy elszáguld a Naprendszerből. Még arra is lehetőség nyílik, hogy a Jupiter-szonda, a Juno közeli megfigyeléseket végezzen, amikor az üstökös 2026 márciusában elhalad a gázóriás mellett. Ez rendkívül izgalmas lesz.
A 3I/ATLAS egy üstökös, amely évmilliárdokon át utazott a csillagközi téren keresztül, hogy meglátogasson minket egy másik csillagrendszerből. Ha ez önmagában nem elég lenyűgöző, akkor újra fel kell fedezni a csodálkozás képességét.
