Peter Watkins, a radikális brit filmes és a háborús dokumentumfilmek mestere, elhunyt
Peter Watkins, a brit filmművészet radikális alakja, aki Oscar-díjat nyert a „The War Game” című ellentmondásos dráma-dokumentumfilmjével, amely Nagy-Britanniát érő nukleáris támadást ábrázolt, 90 éves korában elhunyt.
Családja közleménye szerint Watkins csütörtökön, Bourganeuf kórházában, a francia Felletin kisváros közelében, ahol 25 évig élt, távozott az élők sorából. A család hozzáfűzte:
„A mozi világa elveszítette egyik legélesebb, legfeltalálóbb és legnehezebben kategorizálható hangját. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki támogatta őt ebben a hosszú és sokszor magányos küzdelemben.”
A radikális filmes és a BBC-vel való konfliktusa
Watkins keményvonalas filmes volt, aki nem riadt meg a hatalommal való szembeszállástól. A „The War Game” című filmje után, amelyet a BBC nem sugározott, mivel a csatorna túl borzalmasnak találta, Watkins filmes karrierje vándorútra terelte őt, és nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem világszerte keresett támogatókat. A BBC-vel való konfliktusa nemcsak az ő életét formálta, hanem a brit közszolgálati televízió és a média szerepét is átgondoltatta a közönséggel.
2000-ben egy ritka interjúban a Guardiannek azt mondta, hogy “olyan ember vagyok, aki 30 éve dolgozik azon, hogy segítse eltolni a hatalmi egyensúlyt a közönség és a tévé között”. Hozzátette: “Ha a tévé az 1960-as és 1970-es években más irányba ment volna, és nyíltabban dolgozott volna, a globális társadalom ma sokkal emberségesebb és igazságosabb lenne.”
A filmek, amelyek történelmet írtak
Watkins 1935-ben született a londoni Norbitonban, és a RADA-n (Royal Academy of Dramatic Art) tanult. Először rövidfilmeket készített, köztük a Forgotten Faces című munkát, amely a magyar forradalmat dolgozta fel. 1962-ben csatlakozott a BBC-hez, és első nagy dobása a Culloden (1964) című filmje volt, amely a jakobita felkelők és a brit hadsereg 1746-os összecsapását dolgozta fel. A film új technikákat alkalmazott a dokumentarizmus terén, és nem-professzionális színészeket szerepeltetett.
A The War Game (1965) szintén radikális alkotás volt, amely egy nukleáris támadást mutatott be Canterburyben, Kentben. A BBC végül nem adta le a filmet, mondván, hogy “túl borzasztó”. Azonban a film később Oscar-díjat nyert 1967-ben a legjobb dokumentumfilm kategóriában, és az amerikai kritikusok, köztük Roger Ebert is kiemelték, mint a filmkészítés egyik legmegrázóbb alkotását.
A mozgalmas pálya
Watkins később olyan filmeket készített, mint a Privilege (1967), amely egy popcsillagról szólt, aki kultuszvezetővé válik, hogy elterelje a közvéleményt a politikáról. 1971-es filmje, a Punishment Park, egy fiktív világot ábrázolt, ahol a radikálisokat és liberálisokat sportként vadászták le, egyfajta modern „éhezők viadala” helyszíneként.
Ezután a festő, Edvard Munch életrajzát dolgozta fel (1974), amelyet a norvég tévében mutattak be, majd moziban is forgalmaztak. A Guardian „rendkívüli szépségű, négyórás filmként” emlegette. Ezt követően a skandináv országokban készített filmeket. 1983 és 1987 között az The Journey című dokumentumfilmjét készítette el, amely az atomfegyverekkel kapcsolatos közvéleményt kutatta. A film a valaha készült leghosszabb nem-kísérleti dokumentumfilm, összesen 873 percnyi terjedelemmel.
Az utolsó alkotás
Watkins utolsó filmje a The Commune (2000) volt, amely a párizsi 1871-es munkásfelkelést dolgozta fel Brecht-stílusú technikával, és a Musée d’Orsay-ban mutatták be.
Magánélet és örökség
Watkins kétszer nősült, és két fia, Patrick és Gérard maradt utána. Filmes öröksége, amely a hatalom és a közvélemény manipulációjára összpontosított, tovább él a mai filmes világban, és azokat a radikális elveket és megközelítéseket képviseli, amelyek a társadalmi és politikai változások motorjává válhattak volna.
Peter Watkins tehát nemcsak a filmkészítés technikai és narratív határait feszegette, hanem a társadalmi igazságtalanságok és a politikai manipuláció ellen is harcolt, sajátos hangját és bátor témáit a filmekben hagyva örökül.
Itt megnézheted az Edward Munch-filmet magyar felirattal
