A világegyetem legidősebb csillaga? A Hubble-teleszkóp megfejtette a Metuzsálem-csillag rejtélyét
A NASA Hubble Űrteleszkópja új fényt derített a világegyetem egyik legnagyobb csillagászati talányára: a Metuzsálem-csillag, vagyis HD 140283 valódi korára. Ez az ősi égitest évtizedeken át zavarba hozta a tudósokat, mivel korábbi becslések szerint idősebb lehetett magánál az univerzumnál – ami alapjaiban kérdőjelezte meg a kozmológia ismert modelljét. Most azonban a Hubble pontos mérései lezárták a vitát, és új megértést hoztak a világegyetem születésének és fejlődésének kutatásában.
A csillag, amely túlélte az időt
A HD 140283, közismertebb nevén a Metuzsálem-csillag, a Mérleg csillagképben található, körülbelül 200 fényévre a Földtől. Ez a távolság csillagászati léptékkel mérve közelinek számít, ami különösen érdekessé teszi, hiszen ez az egyik legrégebbi ismert csillag a Tejútrendszerben. A csillag fémekben rendkívül szegény, ami arra utal, hogy a világegyetem hajnalán keletkezhetett, amikor a nehezebb elemek még alig voltak jelen.
Ez a különleges összetétel vezette a kutatókat arra a döbbenetes megállapításra, hogy a Metuzsálem-csillag kora elérheti a 16 milliárd évet – miközben a világegyetem korát 13,8 milliárd évre becsülték. Egy ilyen eltérés, látszólag időutazó csillag, alapjaiban rengette meg a kozmológia elméleteit. Hogyan lehetséges, hogy egy csillag idősebb, mint maga az univerzum, amelyben létezik?
A Hubble új mérései lezárták a vitát
A rejtély megoldását a NASA Hubble Űrteleszkópja hozta el. A kutatást vezető Howard Bond, a Space Telescope Science Institute csillagásza szerint három lehetőség merült fel: „Lehet, hogy a kozmológia téves, a csillagfejlődés elmélete hibás, vagy a csillag távolságát mértük rosszul.”
A Hubble pontosabb méréseinek köszönhetően a csillag távolságát sikerült 190,1 fényévre pontosítani, ami finomította a fényesség- és ezáltal a korbecslést is. Az új adatok alapján a Metuzsálem-csillag 14,5 milliárd éves lehet, ±0,8 milliárd éves hibahatárral. Ez azt jelenti, hogy kora összeegyeztethető a világegyetem életkorával, ugyanakkor továbbra is a legidősebb ismert csillag maradt, amit valaha megfigyeltek.
Egy galaktikus vándor története
A Metuzsálem-csillag nemcsak korával, hanem sebességével is lenyűgözte a csillagászokat. A Hubble-misszió kutatói szerint a csillag mozgása „annak bizonyítéka, hogy csak látogató a Tejútrendszer ezen részén”. A csillag valójában a galaxis ősi csillaghalójához tartozik – ahhoz a gömbszerű régióhoz, amely a Tejútrendszert övezi.
A csillag nagy sebességgel halad a galaxis síkja mentén, és idővel visszatér majd eredeti helyére, a halóba. Ez a vándorlás nemcsak a Metuzsálem-csillag életútját meséli el, hanem betekintést ad a galaxisunk történetébe is. Az égitest a világegyetem hajnalán született, és több milliárd éven át keringett a térben – egyfajta kozmikus túlélőként.
Mit tanít nekünk a Metuzsálem-csillag?
A csillag létezése és vizsgálata új perspektívát ad az emberiségnek a világegyetem múltjáról. A rendkívül alacsony fémtartalma és hatalmas kora arra utal, hogy közvetlen kapcsolatban állhat az első csillaggenerációkkal, amelyek a Nagy Bumm után keletkeztek.
A kutatók szerint a Metuzsálem-csillag nemcsak egy ősi égitest, hanem élő bizonyíték arra, hogy a világegyetem korai szakaszában is formálódtak stabil, hosszú életű csillagok. Megfigyelése hozzájárul ahhoz, hogy pontosabban értsük a Tejútrendszer kialakulását és azokat a fizikai folyamatokat, amelyek a mai kozmikus rendet létrehozták.
Egy csillag, ami túléli az időt és a tudományt
A Metuzsálem-csillag nemcsak csillagászati érdekesség, hanem kozmikus mementó is: egy időtlen tanú, amely még mindig itt ragyog, amikor a világegyetem már réges-rég túllépett a születése korszakán. A Hubble felfedezése nem csupán egy szám korrekciója – hanem annak bizonyítéka, hogy a tudomány képes újra és újra megkérdőjelezni önmagát, és pontosabbá tenni a világról alkotott képünket.
