6000 éves rágómaradványok árulják el a neolitikus emberek titkait
Úgy tűnik, az emberek már 6000 évvel ezelőtt is előszeretettel rágcsáltak – nem unalmukban, hanem valószínűleg gyógyászati célból vagy munka közben. A régészek most olyan ősi „rágógumikat” vizsgáltak meg, amelyek nyírfakéregből készült kátrányból állítottak elő, és az Alpok térségében élő neolitikus közösségek hagyták hátra. Ezek a ragacsos, formálható anyagok meglepően sok mindent elárulnak az őskori ember mindennapjairól – az étrendjétől a nemi szerepekig.
A világ legrégebbi mesterséges anyaga: nyírfakéreg-kátrány
A nyírfakéregből főzött kátrány az emberiség által ismert legősibb szintetikus anyag. Az Alpokban élt neolitikus közösségek ezt a természetes „ragasztót” többféleképp használták: kőeszközök nyelezésére, cserépedények javítására, sőt, rágcsálásra is. Hogy miért rágták, az ma sem teljesen világos, de a kutatók szerint a kátrány antimikrobiális hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyógyászati vagy szájhigiénés célokra is szolgálhatott.
A Koppenhágai Egyetem kutatócsoportja, Anna White vezetésével, 30 darab nyírfakéreg-kátrányt elemzett kilenc alpesi lelőhelyről. Ezek közül tizenkettőn egyértelműen rágásnyomokat találtak – mintha valaki éppen munkaszünetben, elmélyülten rágózott volna.
A kátrány mint időgép – DNS és mindennapi élet a nyomokban
A kátrány különleges tulajdonsága, hogy mindent megőriz, ami a közelébe kerül – a környezeti szennyeződésektől kezdve egészen az emberi nyál DNS-éig. A kutatók a rágott darabokban élelmiszer-maradványokat, például lenmagot és mákot is találtak. Utóbbi különösen érdekes, mert nem tudni, élelmiszerként vagy tudatmódosítóként fogyasztották-e.
A vizsgált minták közül 19-ben sikerült emberi DNS-t kimutatni – néhány esetben még az illető neme is meghatározható volt. A férfiak DNS-ét főleg a kőeszközökön használt kátrányból, míg a nőkét a cserépedények javítására szolgáló anyagból nyerték ki. Ez arra utal, hogy a munkamegosztás nemi alapon történhetett: a férfiak inkább a vadászathoz és szerszámkészítéshez kapcsolódó munkákat végeztek, míg a nők a háztartási feladatokat.
A rágás, mint ősi technológiai lépés
A kutatók szerint a rágásnak praktikus szerepe is volt. A nyírfakéreg-kátrány megmerevedik lehűléskor, ezért használat előtt meg kellett puhítani – erre tökéletes megoldás volt, ha valaki „szájjal melegítette”. A nyál viszont csökkenti a tapadó tulajdonságokat, ezért a rágott anyagot újra fel kellett melegíteni, mielőtt eszközök vagy edények javítására használták.
„A rágott darabokban sokkal több orális mikrobiális DNS maradt meg, mint a szerszámokon vagy edényeken használt kátrányban” – írják a kutatók a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent tanulmányban. Ez azt is jelzi, hogy a rágás önmagában is elterjedt szokás lehetett – akár unaloműzésre, akár a száj tisztítására.
Egy falatnyi múlt – DNS, ami túlélte az időt
Mivel a neolitikumból nagyon kevés emberi maradvány maradt fenn, ezek az ősi rágómaradványok egyedülálló betekintést nyújtanak a korszak életébe. A kátránydarabokban őrzött emberi, növényi és állati DNS olyan részleteket árul el, amelyek más módon örökre elvesztek volna: mit ettek, hogyan dolgoztak, és hogyan osztották meg a feladatokat.
Ezek a kis, megkövesedett rágók így lettek időkapszulák, amelyek szó szerint az emberiség szájából mesélnek.
És ha legközelebb eldobunk egy rágót, érdemes lesz belegondolni: lehet, hogy valaki 6000 év múlva a mi DNS-ünket is megtalálja benne – vacsoramaradékkal együtt.
