Celluloidláz és fényszennyezés – a BIFF visszatért, és most minden moziszék remeg a gyönyörtől
A film, mint életveszélyes szenvedély
Van az a pillanat, amikor a város elkezd mozivá válni. A Corvin mozi előtt kávéval remegő kezek, elkenődött rúzs, beszűrődő fények, a sötétben halkan recsegő filmtekercsek – igen, megint itt van a BIFF – Budapest International Film Festival, ami október 25. és november 2. között kilenc napra átalakítja Budapest hőmérsékletét.
Ez nem fesztivál. Ez filmsztratoszférikus elszabadulás.
36 film, több mint 50 vetítés, három kontinensről, a világ minden létező morális, vizuális és érzelmi frontjáról. Cannes-tól Chiléig, Iránon át a Szépilona Kocsiszínig – minden történet egyetlen villanásra ér össze, hogy aztán szétrobbanjon a vásznon.
Szerelem, bosszú, motorolaj – az Echoes szekció őrülete
Az Echoes szekció olyan, mint egy mozis savtrip. Itt Harry Melling (igen, a Harry Potterből) egy kisvárosi félénk srác, akit Alexander Skarsgård egy motor nyergében avat be a vágy, a BDSM és az identitás határvidékére. A film címe Pillion, de lehetne akár Feszültség a Bőr Alatt is.
Aztán ott van Jafar Panahi cannes-i Aranypálma-díjas „It Was Just an Accident”, ami nem baleset, hanem erkölcsi robbanás: bosszú, bűntudat, és Irán poros utcáin felrobbanó igazságvágy.
A fiatalok nem kérnek engedélyt – a Bloom szekció harap
A Bloom, azaz a nemzetközi versenyprogram, fiatal filmesek arénája. Itt nincs béke, csak kísérlet, bátorság és néha elfojtott düh. Arnaud Dufeys és Charlotte Devillers We Believe You című filmje azt mutatja meg, hogyan torzítja el a jog a valóságot – miközben Nayra Ilic Cuerpo Celeste-je az 1990-es évek Chiléjében a felnövés és korrupció összefonódásáról beszél.
Ez nem az a mozi, ahol pattogatott kukoricát ropogtatsz. Ez az a mozi, ahol a torkodban szorul meg.
Magyar front: növények, testek, zene és generációs düh
Enyedi Ildikó új filmje, a Csendes barát filozofikus sci-fi egy növény és ember kapcsolatáról. Meditatív, érzékeny, lassú – olyan, mint ha egy virág figyelne vissza rád.
A Pogány Induló – Vajon mit mondana anya? már egészen másfajta ütés. Z-generáció, düh, zene, identitásválság – Tóth Olivér Márk filmje úgy szól, mint egy underground koncert, amit a lelked pincéjében tartanak.
Kísérleti mozi: amikor az iPhone isten lesz
Ha valaki azt hinné, a filmkészítéshez pénz kell, Scott Barley bebizonyítja az ellenkezőjét. Az Selected Works by Scott Barley radikálisan független, sötét, misztikus – és kizárólag iPhone-nal készült. Ez nem vetítés, ez transz.
És ha ez még nem lenne elég, a fesztivált Lynne Ramsay és a Die My Love zárja: Jennifer Lawrence és Robert Pattinson szülés utáni depresszióval, dühvel és valami kimondhatatlan szeretettel küzdenek.
A város, mint filmvászon
A Cinescape-program Budapestet is bekapcsolja a mozgókép hálózatába. A Korda Stúdióban filmnézés stúdiótúrával, a Városházán vetítés, a Szépilona Kocsiszínben megidézett kísértetek. Ez nem városnézés, ez kísértettúra a kultúrában.
A BIFF HUB-ban közben Enyedi Ildikó beszélget a skót filmes Scott Barley-val, miközben Aleksandra Skochilenko, az orosz politikai fogoly, arról mesél, mit jelent szavak nélkül ellenállni.
A fény halála és születése – Robby Müller Polaroidjai
A Capa Központ Robby Müller Polaroidjait állítja ki – a Párizs, Texas és a Hullámtörés operatőre olyan fényeket látott, amiket mi halandók csak álmodunk. Az ő képei olyanok, mint a mozi DNS-láncának darabjai: törékenyek, gyönyörűek, és mindig elillannak.
Ahol a fény zene lesz
És ha mindez még nem elég, ott a BIFF két nagy bulija. Az első a Palazzo Permanens frissen nyílt falai közt: izzadtság, pszichedelikus hangzás, fény és mozgás. A záróbuli pedig a SOTE ikonikus aulájában: psych rock, keleti ritmusok és cigányzene, egyetlen közös katarzisban.
A város, ami most vetít
A BIFF nem csak filmfesztivál. Ez Budapest kollektív álma, egy kilencnapos mozgókép-láz, ahol a vászon nemcsak a falon van, hanem minden arcban, minden reflektorfényben, minden taxiban, ami épp a Corvin felé kanyarodik.
