Minduntalan a végtelenben – Krasznahorkai-kiállítás, ahol a próza beszippantja a valóságot
A szöveg, ami magába szívja a valóságot
Van az a pillanat, amikor a valóság meghajlik egy mondat súlya alatt. Amikor egy szöveg nem pusztán elmond valamit, hanem elszívja a levegőt körülötte, mint egy lassan forgó fekete lyuk. Na, valami ilyesmit próbál megfogni a szentendrei MűvészetMalom, ahol a „Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága” című kiállítás most 2026. január 4-ig marad – mert az emberek nem akarnak kikeveredni ebből a sűrű, komor, hipnotikus világból.
A Ferenczy Múzeumi Centrum nem véletlenül hosszabbította meg a tárlatot: a látogatók csak jönnek és jönnek, mintha magát a Krasznahorkai-univerzumot akarnák belélegezni, megérteni, vagy legalább kicsit eltévedni benne. Az épület, ez a hatalmas, ipari tüdő, most prózát lélegzik.
Irodalom és képzőművészet: egy szellemi laboratórium
A kurátor, Szilágyi Zsófia Júlia, mintha egy irodalmi laboratóriumot épített volna: szöveg és képzőművészet, film és csend, mind együtt fortyog egy megmagyarázhatatlan, de mélyen ismerős elegyben. A látványos installációk nem illusztrálják az író világát, inkább belehúznak, mint egy fekete szalag a viharban.
Egy hely, ahol „A báró hazatér” és a „Sátántangó” ugyanazon a falon rezonál, ahol a szavak néha csak susognak, de mindig valami baljóslatút. A MűvészetMalom falai itt nem díszletek, hanem testet öltött mondatok.
Fordítók, filmek, és a végtelen fordításai
A kiállításban interjúk is helyet kaptak – Krasznahorkai fordítóival, akik egy-egy másik nyelv univerzumában próbálták újraalkotni a végtelent. Innen érthető meg, hogyan lett ez a különös, apokaliptikus, de mindig emberi világ nemzetközi jelenség.
A tárlat a Tarr Béla-filmeket is új kontextusba helyezi – ezek nem illusztrációk, hanem testvérek, akik ugyanabból a sötét anyagból születtek. A vetített képek és a próza közti feszültség olyan, mint amikor egy régi gép újra beindul: recseg, zakatol, és közben valami mélyen emberi hangot ad ki.
Szentendre, ahol a falak is szöveget írnak
És ott van Szentendre is – a város, ahol a színek és formák mindig is lázadtak a rend ellen. Itt, a MűvészetMalomban, Krasznahorkai írott mondatai találkoznak azokkal a művészekkel, akik vásznon vagy térben próbálták ugyanazt: megmutatni, hogy az emberi lét nem szelíd, hanem nyugtalan, mély és minduntalan önmagába zuhanó.
A „Minduntalan” cím nem túlzás: ez a kiállítás nem lezárható élmény. Az ember kijön, de valami ott marad benne zakatolni, mint egy félbehagyott mondat.
Zarándoklat a MűvészetMalomba
Ha van hely, ahol érdemes elveszni az irodalom és képzőművészet határán, az most Szentendre.
Ha van író, akinek a szövegeiből kiállítást lehet csinálni úgy, hogy a falak is beszélnek, az Krasznahorkai László.
A MűvészetMalom csütörtöktől vasárnapig, 10 és 18 óra között várja a zarándokokat. De vigyázat: aki belép, lehet, hogy nem ugyanaz az ember lesz, aki kijön.
