Krasznahorkai Frankfurtban – A díj mögötti csend és a könyvek ereje
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja nemcsak egy író életművének elismerése, hanem a magyar irodalom egyik legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó eseménye az elmúlt évtizedekben. Az író prófétai látásmódja, apokaliptikus érzékenysége és a kiszolgáltatott emberek iránti mély empátiája az egész világon visszhangra talált.
Művei, mint a Sátántangó vagy Az ellenállás melankóliája, a magyar és kelet-európai lét végletes tapasztalatait sűrítik szuggesztív nyelvi erővel – ahogy Zsadányi Edit irodalomtörténész fogalmazott, „Krasznahorkai írásaiban az emberi szenvedés művészi vigaszt nyer”.
Tarr Béla filmrendező, aki évtizedeken át dolgozott együtt az íróval, a Nobel-díj bejelentése után úgy nyilatkozott: „Krasznahorkai László nemcsak ír, hanem lát – a világ legmélyebb rétegeiig.” Ez a látásmód tette őt a kortárs világirodalom egyik legkülönlegesebb alkotójává.
A díj után természetes, hogy a Frankfurti Könyvvásár – a világ legnagyobb könyves seregszemléje – is reflektorfénybe állította a magyar írót. A vásár azonban nem a díszletekről, hanem a könyvekről szól. Erre hívta fel a figyelmet Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője is, aki a közösségi oldalán reagált a felmerülő kritikákra, amelyben azt tették szóvá, hogy amíg a németek egész ledfallal ünneplik és hirdetik Krasznahorkai díját és művészetét, addig a magyar stand meglehetősen visszafogott, mindössze egy A4-lapon szerepelt.
Demeter Szilárd válasza az FB-ről:
Krasznahorkai Frankfurtban
„Nem akartam ezzel foglalkozni, de látom, csak megy a hangulatkeltés.
A Frankfurti Könyvvásár kezdetén rémülten jelezték nekem, hogy a magyar standon nincs óriásposzter Krasznahorkai Lászlóról, bezzeg a németek ledfalra vetítik az idei Nobel-díjast. Sajnos, nekünk ilyen diktatúrában kell élnünk, a szakmai felelős kollégák munkájába nem nagyon szólok bele. Nem tiltok és nem engedélyezek, pláne nem politikai alapon, hanem hagyom, hogy tegyék a dolgukat.
Ezért csak annyit kérdeztem meg az illetékesektől, hogy a könyvei ott vannak-e.
Igen, válaszolták, ott a magyar kiadója is, valamint válogatás külföldi megjelenésekből stb., egy egész polcnyi Krasznahorkai van kint.
Akkor jó, nyugtáztam.
Krasznahorkai nem azért kapott Nobel-díjat, hogy kivetítsék az arcát egy ledfalra.
Hanem azért, mert könyveket írt. Jó és fajsúlyos könyveket.
A frankfurti könyvvásáron sem poszterfiúkkal kereskednek, hanem könyvjogokkal.
Értem én, hogy marketing, de pont Frankfurt nem a ledfalakról szól. Még csak nem is az írókról. Hanem a könyvekről. Hozzáértő ügynökök kellenének nagy kapcsolati tőkével, de belőlük kevés van. Nagyon kevés. Pedig lett volna erre 35 éve a magyar könyvszakmának. A PKÜ csak a lehetőséget biztosítja a nemzetközi könyvvásárokon, a melót a magyar kiadók helyett nem végzik el.
Aki Krasznahorkai Nobel-díjából csak a ledfalat látja, az alighanem félreérti magát a mestert is.”
