Kalapács, vér és művészet – 38 millióért kelt el Berény Róbert főműve, miközben Tihanyi absztrakciója is elszabadult
A Virág Judit Galéria őszi aukcióján pénz, esztétika és adrenalin kavargott egyetlen éjszakába sűrítve. A Budapest Kongresszusi Központban minden a pénz és a szenvedély zajos dialógusáról szólt: a művészet itt nem a csönd temploma, hanem harctér, ahol az ecsetvonások árát licitverésekben mérik, és ahol a közönség úgy izzad, mint egy tőzsdei bróker az utolsó percben.
A vér izzadt a falakon – Berény, Kmetty és Batthyány összecsaptak a milliókért
Berény Róbert „Árnyék és Olympia” című festménye, ez a modern nőiség és dekadens báj határán billegő mű, 38 millió forintért talált új gazdára. Nem csupán egy festmény – ez maga a modern magyar mitológia: a nő, aki egyszerre múzsa, test, árnyék és idea. A kép előtt csend lett a teremben, csak a kalapács koppanása törte meg az áhítatot.
A másik sarokban Kmetty János „Csendélet KUT folyóirattal” című képe szinte izzott az aukciós reflektorok fényében – 36 millió forintnál csapott le rá Kelen Anna, a galéria fáradhatatlan aukcióvezetője. Ez a festmény nem tárgyakat, hanem energiát ábrázol: olyan, mintha a csendélet a kubizmus és a magyar melankólia közti feszült lélegzetvétel lenne.
És amikor már mindenki azt hitte, hogy a pénzszag kiszellőzött a teremből, előkerült Batthyány Gyula elveszettnek hitt „Menyegző” (triptichon) című műve – egy festmény, ami szó szerint visszatért a halálból. Németországból, egy gyanútlan tulajdonos nappalijából jutott haza Magyarországra, hogy újra belépjen a művészettörténetbe. A kalapács végül 13 milliónál csapott le, és a közönség lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy a kép új életre kel.
A vászon mögötti dráma – Ország Lili, Koszta József és a Balaton fénye
Koszta József „Kukoricatörés” című vászna a magyar nyár esszenciáját árulta 17 millióért – tripla áron a kikiáltáshoz képest. A napfény szinte lefolyt a vászonról, a nézők arcán izzadsággal keveredett a gyönyör.
Ország Lili „Városfalak (I–II–III.)” triptichonja 6,5 millióról indult, de 13 milliónál állt meg: mintha maga az élet és halál feszülne a három vászonra. A fény és árnyék, a rom és újjászületés dialógusa – festménybe csomagolt transzcendencia, amit a közönség szinte vallásos áhítattal figyelt.
És ott volt Egry József, a Balaton festője, aki most is a vízbe mártotta az ecsetjét – egyik tájképe 24 millió forintig úszott fel, mint egy aranyhal, amit soha senki nem fog újra horogra csábítani.
Tihanyi Lajos – a magyar Párizs absztrakt hőse
És végül Tihanyi Lajos. Az emigráns festő, aki a harmincas években Párizsban élte a színek anarchiáját. „Zöld-fehér kompozíció” című olajfestménye, az absztrakt tisztaság szobra, 12 millió forintért kelt el – egy darabka párizsi avantgárd, amit most újra magához ölelt Magyarország.
Tihanyi már akkor is a modernség prófétája volt, amikor a világ még csak álmodott az absztrakcióról. Most újra visszatért, és velük együtt a hazai művészet önbizalma is.
A licitek zaja elült – a művek maradnak
A Virág Judit Galéria őszi aukciója több volt, mint egyszerű műkereskedelmi esemény: ez a magyar festészet élő boncolása volt, ahol a kalapács a szívverést mérte, a licit pedig a nemzeti emlékezet ritmusát diktálta.
Az este végén nem csak milliók vándoroltak kézről kézre, hanem történelem is. És a levegőben ott lebegett valami, amit sem forintban, sem euróban nem lehet kifejezni: a művészet időtlen, kíméletlen és gyönyörű ereje.
