Radnóti Miklós levele Juhász Jenőnek, 1942.
Radnóti Miklóstól meglehetősen ritkán bukkan föl ismeretlen levél és ez a mostani levelezőlapja is egészen 2017-ig rejtőzött még a kutatók előtt is.
A sorok címzettjét a levelezőlap címzése azonosítja: „Nagyságos / Dr. Juhász Jenő tanár úrnak, / H. / XIV. Bosnyák u. 1/a IV. / 5.”, és a csak keresztnévvel jelölt feladót szintén feloldja: „R. M. V. Pozsonyi út 1. / II. 3.” Ez Radnótiék lakcíme volt, 1935-ben. A levél megszólítása is szó szerint értendő: a címzett tanította Radnótit, akit, igaz, akkor még Glatternak hívtak.
A címzett Győri-Juhász Jenő (Pollák, 1892–1944): tanár, műfordító volt. Az első világháborúban1915-ben megsebesült, orosz hadifogságba esett, ott tanult meg oroszul. 1918-ban hazaszökött, 1919-ben bölcsészdoktori címet szerzett; ezt követően középiskolai tanárként dolgozott. 1921-ben vette feleségül a kolozsvári születésű és szintén tanár Szerencsi Erikát.
Radnóti mindössze 14 éves volt, amikor először találkozott Juhásszal. A húszas években ugyanis a 6. kerület Izabella utcai Fiú Felső-kereskedelmi Iskolában tanított; itt volt 1923-tól 1927-ig Radnóti franciatanára. Kapcsolatuk később is megmaradt, Radnótiék többször meglátogatták őt, és a látogatások kapcsán rendszeres volt köztük az alkalmi levélváltás, sőt: Radnóti dedikált volt tanárának.
A középiskola után pár évvel Radnóti már az első verseskötetéből (Pogány köszöntő), is adott volt franciatanárának, majd később, az 1936-os Járkálj csak, halálraítélt! kötetből is.
Az eddig ismeretlen, 1942-es levelezőlapon ez olvasható: Kedves Tanár Uram,
hálásan köszönjük kedves meghívásukat és eljönnénk most szombaton, 17.-én. De feleségem 1/2 7 ig tanít, csak hét óra körül lehetnénk ott. Ha ez késő, akkor nagyon kérem Tanár Urat, írja meg egy levelezőlapon. – Ha nem kapunk értesítést akkor jövünk. Örülök, hogy egészséges Tanár Úr és beszélgethetünk kicsit. Kézcsókkal és tanítványi szeretettel és tisztelettel köszönti: Miklós
A Radnóti-házaspár tehát 1942 januárjában is látogatást tett Juhászéknál. A meghívó levelet nem ismerjük, viszont a most előkerült válasz szerint Radnóti elfogadta és pontosította a vizitálás időpontját.
A látogatás a megbeszélt időpontban megtörtént. Ezt viszont már Radnótiné örökítette meg naplójában – némileg keresetlen szavakkal. 1942. január 17-én írta:
„Jaj, jaj, micsoda teletömött nap, és még ráadásul estefelé a »régi tanárhoz«, a Győri-Juhász Jenőhöz kell menni ki a pokolba, Zuglóba. Régi adósság ez a látogatás, és egész belerokkantan jövök haza. Igazi, helyes polgári tanárcsalád, két nagy diáklány, a férfi orosz műfordító, akit elnyomnak. Az Új Időkben jelentek meg fordításai, és óriási tömeg van belőlük. Miklóst agyonolvassa, nekem azalatt rendíthetetlenül társalognom kell a különben igen kedves, de »semmi közöm hozzá« feleségével. Csakhogy túl vagyunk rajta. Bedőlök az ágyba, és alszom” (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló.1935–1946).
Radnótiné tehát meglehetősen kelletlenül érezte magát a protokolláris látogatáson, de ő is eleget tett a meghívásnak.
És persze tudható: különös tragédiája a levélnek, hogy mind íróját, mind címzettjét nem sokkal később, pusztán származásuk miatt elpusztították.
