Ady Endre vers kézirata 1907-ből
Az őszi lárma című vers így szerepel a kéziraton:
Az őszi lárma
Hallottátok már?
Ősszel, amikor kavarog a köd,
Az éjszakában valaki nyöszörög.
Valami dobban.
Valaki minden jajt összelopott,
Valaki korhadt, vén deszkákon kopog.
Egy régi ember.
Mig élt, sohse volt csillag az egén
S most vágyna egy kicsit szétnézni szegény.
A vers ismert darabja az életműnek, a költő legjobbnak tartott Vér és arany című kötetében jelent meg, A halála rokona című ciklus darabjaként.
A kritikai kiadás szerint „a vers sejtelmes, babonás hangulata nem előzmény nélküli Ady írásaiban. Otthoni, érmindszenti élmények-tapasztalatok rejtőznek a látszólag elvont motívumok mögött”, viszont „a vers másik összetevő eleme, a halála után szétnézni vágyó ember motívuma is fölbukkant” nem sokkal korábban Adynak egy cikkében.
Benedek Marcell szerint „Az őszi lárma roppant erejű hallucináció: saját halála utánról”. Barta János ugyanezt „az antik világnak azzal a hiedelmével hozza kapcsolatba, hogy azoknak lelkei, kik az életet nem élték igazán, a halál után nem tudnak nyugodni, mert szomjaznak az igazi életre, és ezért kísértet formájában élők képében visszajárnak, s élni akarnak”.
A kézirat egész verset tartalmaz – Ady mégsem szignálta. És azért nem írta alá, mert Az őszi lárma egy nagyobb kompozíció részeként jelent meg először, és Ady csak a teljes ciklust írta alá.
A vers nyomtatásban – és a miniciklusban – először a Budapesti Napló 1907. augusztus 11. számában jelent meg Uj versek főcím alatt négy rövidebb versét egy kompozícióként adta közre. A darabok: I. Az őszi lárma, II. A fiaim sorsa, III. Megcsókolom Csók-kisasszonyt és IV. Az elégtétel éjszakája (amely később a kötetben a Ha a szemem lefogták címet kapta).
A versnek jelenleg ez az egyetlen kézirata ismert. És az egyik legjelentősebb költő legfontosabbnak tartott kötetének egy verse.
