A kopernikuszi elv újraértelmezése – lehet, hogy az ember mégsem tipikus a világegyetemben?
Az emberiség helye a kozmoszban
A kopernikuszi elv, amelyet Nicolaus Copernicus után neveztek el, azt állítja, hogy a Föld és az emberiség nem foglal el kiváltságos helyet a világegyetemben. Kozmológiai értelemben ez azt jelenti, hogy bolygónk tipikus, és az élet valószínűleg mindenhol előfordulhat az univerzumban. Bár az asztrobiológia – az idegen élet kutatásának tudománya – eddig nem talált konkrét bizonyítékot a földönkívüli életre, a keresés hatóköre korlátozott. A tudósok így kénytelenek a Föld tapasztalataiból kiindulni, az egyetlen bolygóból, ahol biztosan létezik élet.
Exobolygók és az élet lehetősége
Az elmúlt évtizedekben az exobolygó-kutatás hatalmas lendületet vett. Számos kőzetbolygót fedeztek fel, amelyek vörös törpecsillagok lakhatósági zónájában keringenek. Sokan úgy vélték, ezek lehetnek a legjobb helyek az élet nyomainak keresésére. David Kipping, a Columbia Egyetem csillagásza azonban két fontos tényezőt is azonosított, amelyek alapján az emberiség talán kivétel a kozmikus mintában.
Az emberiség mint kozmikus kivétel
Kipping rámutat, hogy a világegyetem korát és a Nap ritkaságát figyelembe véve lehet, hogy rossz helyen keresünk életet. A csillagász a Columbia Egyetem Cool Worlds Laboratóriumának vezetője, amely az exobolygók kutatására és a lehetséges technológiai jelek – az úgynevezett technoszignatúrák – azonosítására specializálódott.
Mint elmondta, a Föld „hétköznapi” mivolta mélyen beépült a közgondolkodásba. Ezt az elképzelést Carl Sagan és a 20. századi kozmológusok erősítették meg, akik Kopernikusz forradalmi felismeréséből indultak ki: a Föld nem a világegyetem középpontja. Azóta a tudomány sorra döntötte meg az emberi kiváltságba vetett hiedelmeket.
A kopernikuszi forradalom öröksége
Kopernikusz eltávolította a Földet az univerzum középpontjából, ezzel forradalmat indított a csillagászatban és az ember önképében. Carl Sagan szerint a tudomány egyik legnagyobb vívmánya az volt, hogy megszabadította az emberiséget a saját központiságának illúziójától. „A bizonyíték hiánya nem bizonyíték a hiányra” – írta Sagan, utalva arra, hogy a földönkívüli élet hiánya nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
A vörös égbolt paradoxona
Kipping tanulmánya azonban két furcsa tényt hangsúlyoz. Az egyik, hogy a csillagok mintegy 80 százaléka M-típusú, vagyis vörös törpe, és ezek körül gyakran találhatók kőzetbolygók a lakhatósági zónában. Mégsem ilyen csillag körül élünk. Ezt nevezi ő „vörös égbolt paradoxonnak”. A másik, hogy a világegyetem „csillagképző időszaka” még tízezerszer hosszabb ideig fog tartani, mint ameddig eddig eltelt, mégis mi ennek a periódusnak az első 0,1 százalékában élünk.
A Nap különlegessége
A Nap ugyan csak egy a sok milliárd csillag közül, de több tulajdonsága alapján szokatlannak számít. A G-típusú csillagok mindössze néhány százalékát alkotják az összesnek, és ezek között is ritka az olyan nyugodt, egyedülálló rendszer, mint a mi Napunk, amelyet két Jupiter-méretű bolygó kísér. A Jupiterhez hasonló óriásbolygók jelenlétét sok tudós az élet egyik feltételének tartja, mivel gravitációs erejük felfogja azokat az égitesteket, amelyek egyébként a belső bolygókat, köztük a Földet veszélyeztetnék.
A világegyetem ideje és az élet
A csillagászok becslése szerint a világegyetem 13,8 milliárd éves, a Naprendszer pedig mindössze 4,6 milliárd éves. A vörös törpecsillagok viszont akár tízezer milliárd évig is fényesen ragyoghatnak. Ez azt jelenti, hogy az emberiség az univerzum történetében rendkívül korán jelent meg – ahogy Kipping fogalmaz, „túl korán érkeztünk a bulira”.
Lakhatóság és kockázatok a vörös törpék körül
A kutatók között megoszlanak a vélemények arról, hogy a vörös törpecsillagok körüli bolygók lakhatóak lehetnek-e. Egyes modellek szerint a szinkron forgású bolygók napos oldalán elegendő hő maradhat a folyékony vízhez, más kutatások viszont azt állítják, hogy a vörös törpék instabilitása – a hatalmas napfoltok és a gyakori, erős kitörések – elpusztítja az élet lehetőségét.
Statisztikai bizonyítékok és következtetések
Kipping Bayes-féle statisztikai elemzése szerint rendkívül kicsi annak esélye, hogy az emberiség puszta véletlenből létezik ilyen környezetben: az arány 1600 az 1-hez. Ez erős bizonyíték arra, hogy valami alapvető különbség lehet a csillagok között. Elemzése alapján a 0,34 naptömegnél kisebb csillagok körül nem alakulhat ki élet megfigyelőkkel – ezek pedig a világegyetem csillagainak kétharmadát teszik ki.
Mit jelent ez a jövő kutatásai számára?
Ez a felismerés komoly következményekkel járhat az asztrobiológiai kutatásokra nézve. Bár a vörös törpék körül számos kőzetbolygót találtak – például a hozzánk legközelebbi, 4,25 fényévnyire lévő Proxima b-t –, Kipping szerint a jövőben inkább a Naphoz hasonló csillagokra kellene koncentrálni. Az ilyen célpontokra fókuszál majd a 2040-es évekre tervezett Habitable Worlds Observatory is, amely forradalmasíthatja az élet utáni kutatást.
A szkepticizmus és a remény egyensúlya
Kipping nem azt javasolja, hogy a kutatók hagyjanak fel a vörös törpék vizsgálatával, csupán azt, hogy a jövő programjai a G-típusú csillagokat helyezzék előtérbe. Bár továbbra sincs bizonyíték az idegen életre, az emberiség keresése nem értelmetlen – csupán új irányt kell vennie.
