Elhunyt Ken Jacobs, az amerikai kísérleti film úttörője
Ken Jacobs, a kísérleti filmművészet legendás alakja, a Little Stabs at Happiness, a Blonde Cobra és a Tom, Tom, the Piper’s Son rendezője, 92 éves korában elhunyt. Halálát vesebetegség okozta – erősítette meg fia, Azazel Jacobs, a New York Times-nak. Jacobs a hatvanas évek amerikai underground filmkultúrájának központi figurája volt, akit a New York Times „az amerikai avantgárd szürke eminenciásának” nevezett.
Az amerikai újhullám és az avantgárd határán
Jacobs pályája során hidat vert a kísérleti művészet és az amerikai újhullám közé. Feleségével, Flo Jacobsszal közösen dolgozott számos filmjén; munkáik gyakran a látás, a mozgás és a tér tapasztalásának határait feszegették. Barátai és alkotótársai között volt Andy Warhol, Jack Smith és Jonas Mekas is, akikkel együtt formálták a hatvanas évek New York-i filmforradalmát.
Jacobs alapító tagja volt a Film-Makers’ Co-Operative-nak, valamint 1966-ban ő lett a Millennium Film Workshop első igazgatója. Mindkét intézmény a független és kísérleti filmkészítők menedékévé vált – és mind a mai napig működik.
„Két festő, akik a mozi határait keresik”
A New York-i Modern Művészeti Múzeumnak (MoMA) adott 2024-es interjúban Jacobs így jellemezte alkotói kapcsolatát Flo-val:
„Úgy dolgoztunk, mint két festő, akik azt keresik, mit lehet kihozni a filmből, ha váratlan módon mutatjuk meg, és hagyjuk, hogy váratlan dolgok történjenek. Nem csak történeteket akartunk elmondani. A film nálunk nem egymásra épülő képek sora volt, hanem egy mód arra, hogy lássunk – hogy lássuk, ahogyan a színes tér működik, él, mozog.”
Egy elmaradt diploma, de örök hatás
Jacobs 1933-ban született New Yorkban, az Ipari Művészeti Iskolában tanult, ám nem fejezte be tanulmányait. A parti őrségnél töltött szolgálata után Hans Hofmann festőművésznél tanult, majd 1955-ben elkészítette első filmjét, az Orchard Street-et. A film impresszionista tanulmány volt a Lower East Side egyik utcájáról – Jacobs később úgy fogalmazott: „apró gesztusokban számtalan történet zajlik egyszerre.”
Az avantgárd közösség születése
A fiatal Jacobs rendszeresen járt a Cinema 16 vetítéseire, ahol a korszak kísérleti filmes szelleme – Maya Deren nyomán – mélyen hatott rá. 1959 és 1963 között forgatta a Little Stabs at Happiness című négyrészes sorozatát, amelyben az avantgárd ikon, Jack Smith is szerepelt. A két alkotó végül összekülönbözött, ami Jacobs narrációjában is érezhető.
A Blonde Cobra (1963) ismét Smith közreműködésével készült, részben az 1950-es években forgatott, majd elhagyott anyagok felhasználásával. A film házi készítésű, teátrális esztétikája és címe – amely a Blonde Venus és a Cobra Woman című kedvenc filmjeikre utal – az underground film egyik csúcspontjává vált. A bemutató a legendás Bleecker Street Cinema mozijában volt, Jack Smith Flaming Creatures című művével egy estén. Jonas Mekas a Village Voice-ban így írt róla:
„Olyan alkotás, amelyet aligha lehet felülmúlni perverzitásban, gazdagságban, szépségben, szomorúságban és tragédiában.”
A mozgókép szétszedése és újraalkotása
Jacobs 1969-ben készítette el legismertebb művét, a 115 perces Tom, Tom, the Piper’s Son-t, amely egy 1905-ös némafilm radikális újraértelmezése. A filmben Jacobs lelassítja, ismétli, kinagyítja és újrastrukturálja az eredeti képsorokat, miközben a nézőt hipnotikus vizuális élménybe vonja. A művet 2007-ben az amerikai National Film Registry is megőrzésre érdemesnek ítélte.
Ugyanebben az évben kezdett tanítani a New York Állami Egyetem (Binghamton University) film tanszékén, ahol generációkat inspirált. Bár az 1970-es és ’80-as években kevesebb filmet készített, az 1990-es években új lendületet kapott.
Hatórás főmű: Star Spangled to Death
2004-ben mutatta be monumentális, hatórás művét, a Star Spangled to Death-et, amelyet még az 1950-es években kezdett el összeállítani. A film dokumentumfelvételek, televíziós jelenetek, rajzfilmrészletek és Jack Smith alakításainak kaleidoszkópja, amelyet Jonathan Rosenbaum filmkritikus „sajátos történelemleckének és az amerikai fehér kiváltság szatírájának” nevezett.
A tér harmadik dimenziója és az „öröklét mozgása”
Jacobs évtizedeken át foglalkozott a film kétdimenziós korlátainak meghaladásával. A hetvenes évek közepén Flo-val közösen hozta létre a Nervous Magic Lantern nevű dupla vetítési rendszert, majd 2006-ban szabadalmaztatta az „eternalism” nevű, stroboszkópszerű vágási technikát, amely a filmkép térbeli mélységét hivatott érzékeltetni.
2008-ban Ken és Flo Jacobs saját magukat alakították fiuk, Azazel Jacobs filmjében, a Momma’s Man-ben.
Egy életre szóló alkotótárs elvesztése
Flo Jacobs 2025 júniusában hunyt el. Fia, Azazel a Variety-nek nyilatkozva így fogalmazott:
„Bár apám halálának hivatalos oka a veseelégtelenség volt, az élet Flo nélkül – aki 1960 óta társa és alkotótársa volt – elképzelhetetlen lett számára. És nemcsak neki.”
Ken Jacobst két gyermeke, Azazel és Nisi Jacobs, képzőművész gyászolja.
