A Quimby az MVM Dome-ba hívja közös játékra a közönséget
A terepasztal lovagjai – 35 év szélmalomharc
Harmincöt év, megannyi dal, és egy soha véget nem érő közös játék – a Quimby 2026. március 28-án az MVM Dome színpadán idézi meg újra azt a világot, amelyet három és fél évtized alatt együtt épített fel közönségével. A zenekar „A terepasztal lovagjai” címmel hirdeti meg a jubileumi koncertet, amely egyszerre lesz visszatekintés, ünnep és a Quimby-univerzum újabb fejezete.
A terepasztal mint életmetafora
„A kezdetekkor így hívtunk magunkat, és úgy tűnik, A terepasztal lovagjai még mindig velünk élnek…” – mondja a zenekar. A Quimby számára ez a különös név egyszerre utal játékra, küzdelemre és önreflexióra. A „terepasztal” az élet kicsinyített mása, ahol dalok, emberek és sorsok fonódnak össze, és ahol a zenekar tagjai újra meg újra felépítik saját kis országukat.
„Mindig ebben a játéktérben élünk. Néha leomlottak a díszletek és újra kellett őket húzni, de igazából soha nem hagytuk el ezt a terepet. Néha fogpiszkálóból, néha gerendából építettünk várat. Mindig, ami kéznél volt, de a vár töretlenül áll” – meséli Balanyi Szilárd, a zenekar billentyűse.
A lovagok, akik nem adják fel
A Quimby ma már ikonikus alakja a magyar alternatív zenének, de az út Dunaújvárosból a budapesti klubokon át az európai koncertszínpadokig nem volt mindig könnyű. „Több becenevünk van magunkra. Ilyen a Family tugedör mellett a terepasztal lovagjai is. Ezek vagyunk mi: átlagemberek, a világ felfoghatatlanul nagy erőinek kitett játékok. Saját kis történeteiket megharcoló, lovagi erényekre törekvő, szerető-félő, elbukó, felálló esendő hősök” – fogalmaz Varga Livius.
A zenekar tagjai szerint ez a harc – amelyben a zene az egyik legfontosabb fegyver – nem csupán a színpadon zajlik. „Miguel de Cervantest gyerekkorom óta csodálom. A harcot emelem ki, mert a világ egy harctér, ahol egyéni és közösségi szinten éljük át a harcainkat. Ha tudná a közönségünk, mennyire érvényesek ránk a Don Quijote regény tanulságai, meglepődne…” – teszi hozzá Kárpáti Dódi trombitás.
Egy este, ahol mindenki játszik
A 2026. március 28-i koncert nemcsak a zenekar életművének ünnepe lesz, hanem közös alkotás is: egy este, ahol a közönség a Quimby játékterének része. „A terepasztal az élet kicsinyített mása, és ha távlati szemszögből nézünk rá életünk eseményeire, sokszor egészen más képet mutat. Ebből a felülnézetből önmagunkkal szemben is tudunk öniróniát gyakorolni, nevetni az esendőségeinken” – mondja Kiss Tibor.
A frontember szerint minden koncert egyfajta éteri szeánsz, ahol a zenekar és a közönség együtt ünnepli az életet és az égieket. „Sokszor éreztük azt, mintha egy különleges éteri szeánszon lennénk, ahol a közönséggel együtt ünnepeljük az égieket.”
A szélmalmok forognak tovább
A Quimby 35 éve azt bizonyítja, hogy a dalok képesek jobbá tenni a világot – még akkor is, ha olykor az ellenszél adja a ritmust. A zenekar tagjai a mai napig a „terepasztal lovagjaiként” küzdenek a maguk Don Quijote-i harcát, miközben zenéjük újra és újra közösséget teremt.
Márciusban az MVM Dome-ban ők és a közönség újra együtt építik fel azt a terepasztalt, ahol minden dallam egy apró bástya a világ zajában.
