Az Iskola a táskámban című mesekönyv bemutatóján jártunk a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Túl a Varázshegyen, s az Óperenciás-tengeren is túl, vannak vidékek, ahol a gyerekek szeretnek iskolába járni. Még akkor is, ha útjukat számos akadály nehezíti, akár a mesebeli legkisebb királyfiét. Ezeken a vidékeken az iskola nem csupán a tanulás tere, hanem a kortársakkal való felhőtlen együttlét színhelye is. Egy hely, ahol a gyerekek végre ételhez jutnak és biztonságban érezhetik magukat. Csoda-e, ha ezeken a vidékeken a diákok felöltik a legszebb ruhájukat és szépen megmosakodnak, hogy kívül-belül ünnepre hangolva érkezzenek meg az iskolába?
Akár egy mese különböző helyszínei és kulisszái, úgy a Föld országai is rendkívül változatosak. A magyar gyerekek számára rutinszerűen működő, bejáratott dolgok talán egészen másképp történnek „odaát”. Képzeljük csak el, milyen lehet egy indulás előtti duzzogás Mongóliában? Egy kényszerű korán kelés Ukrajnában? Egy ruhásszekrény előtti hiszti Afganisztánban? Egy szobafogság Elefántcsontparton?
Az UNICEF magyarországi csapata abban a különleges helyzetben van, hogy az átlagnál jobban belelát ezeknek a gyerekeknek a hétköznapjaiba, és amit ott tapasztal, azt érdemes megosztani másokkal is. Így indult el a közös gondolkodás arról, hogyan lehetne ezeknek a történeteknek jól fogyasztható formát adni.
Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója Lovász Andreát, a Móra Kiadó főszerkesztőjét kereste meg ezzel a kihívással, aki az idén 75 éves kiadó kulcsszavait (oktatás, gyerekirodalom) szem előtt tartva egy rendhagyó közös mesekönyv megalkotása mellett tette le voksát. Az elkészült mű címe: Iskola a táskámban.
A könyvbemutatón mindketten hangsúlyozták, hogy valódi, használható mesekönyv született, amit nyugodtan kézbe vehet a család apraja-nagyja, hiszen a cél nem az volt, hogy a tragédiák sújtotta országok szenvedéseit behozzák a gyerekszobába. Ezeknek a meséknek az üzenete sokkal inkább a reményhez, a tanulás öröméhez kapcsolódik, hiszen a nehézségek, amelyekkel ezek a gyerekek szembesülnek, annak a felismerését vonják maguk után, hogy a rosszból is születhet valami jó. A haragos tenger néha új barátot ad nekünk, mint Jomarinak a Fülöp-szigeteken, a pajkos kis védőszellemek munkája nyomán pedig még a műanyagszemét is varázslatos átalakulásra képes.
Az Iskola a táskámban tíz elismert kortárs magyar szerző tíz különleges történetét adja az olvasónak, aki nem mellesleg a könyv megvásárlásával az UNICEF Magyarország további munkáját támogatja. Mindemellett a könyv nem példatár és nem esettanulmány: valóban élvezhető meséket találunk benne. Lovász Andrea szavaival élve „fantasztikus mesekönyv lett, tele szellemekkel, jetivel, kismacskákkal, tehát nem elrettenteni akartunk és nem megijeszteni, hanem felmutatni”.
A könyv szerzői a Móra berkeiben és azon kívül is mind elismert, rangos meseírók, akiknek többségében nagyon személyes kötődésük van a témához: Miklya Luzsányi Mónika maga is pedagógus, Molnár Krisztina Rita múzeumpedagógus, Lackfi János tanár, Kertész Edina tanár és oktatásszervező… Ki tudhatná náluk jobban, micsoda jelentősége van az iskolának egy gyermek életében?
A könyvbemutatón további meghívott vendégek segítettek megvilágítani saját tapasztalataik tükrében a tanulás témakörét: ahogy Mészáros Antónia mondta, „a három vendégnek a könyvhöz ugyan nincs közvetlen köze, mégis tudnak segíteni nekünk megvilágítani azt, hogy mit jelent az iskola a gyerekek életében, és hogy milyen sokféle lehet az iskola szerte a világon.”
Kepes András, Al Ghaoui Hesna és Balatoni József (Jocó bácsi) volt az a három „díszvendég”, akik értékes észrevételeikkel gazdagították a beszélgetést.
Al Ghaoui Hesna hangsúlyozta, hogy „az iskola sokféle értelemben működhet, amikor egyébként nem működik egy állam, vagy a normális életnek a tartópillérei megrogynak.” Szerinte a valóban lényeges feltételek szinte bárhol megvalósulhatnak a világban: „amikor van egy szándék a tudásmegosztásra, van egy ennek dedikált idő, akkor ezen belül nagyon sokféle módon és körülmények között történhet maga a tudásátadás.”
Kepes András az iskola integráló erejét hangsúlyozta, amiről diplomata szülők gyermekeként ő maga valóban sokat tudna mesélni, hiszen a szülők munkájával járó folyamatos utazás miatt 9 különböző iskolában végezte el a nyolc általánost.
Balatoni József ehhez az integrációs élményhez kapcsolódott saját beszámolójával: szerinte az iskola „alapvetően egy szocializációs közeg, az a hely, ahol az ember közösségbe kerül, ahol megtanul közösségben létezni és másokkal együttműködni.”
264 millió gyerek van ma a világon, aki az UNICEF-nek köszönhetően tud tanulni. Ez egy adat. Azonban megfelelő kontextusba helyezve értékes információvá válik világunk sokszínűségéről, illetve annak fontosságáról, hogy minden gyereknek, legyen akár fiú vagy lány, egyforma joga van a tanuláshoz. Az iskola nem csak nyűg és frusztráció, korán kelés és tesi nulladik órában, külön matek és német korrepetálás, zrikálás és röpdolgozat, hanem életre szóló lehetőség is egyben. Van, ahol a tanulás szárnyakat ad, és egy szebb jövőbe vezeti át a diákokat — vagyis a következő generációt, amely élni fog ezen a Földön.
Iskola a táskámban, UNICEF-mesekönyv, 2025. Móra Kiadó, Itt kedvezményesen megvásárolhatod és bele is olvashatsz
A Móra kiadó korábbi könyveiről
Írta: Kunyik Kinga
Saját blogja: https://csodapestbuda.blog.hu/
