A jövő, amely felé sodródunk – Yuval Noah Harari, Maria Ressa és Rory Stewart beszélgetése a világ állapotáról
Három gondolkodó, három nézőpont – egy közös aggodalom
Mi történik, ha egy világhírű történész, egy Nobel-békedíjas újságíró és egy egykori brit politikus leül beszélgetni arról, hová tart az emberiség? Yuval Noah Harari, Maria Ressa és Rory Stewart közös beszélgetése az emberi élet értelméről, a demokrácia válságáról, a mesterséges intelligencia veszélyeiről és a bizalom elvesztéséről szól. A három gondolkodó párbeszéde a világ jelenlegi állapotáról egyszerre intellektuálisan izgalmas és mélyen nyugtalanító.
Hogyan lehet „jó életet” élni egy törékeny világban?
Harari szerint a modern liberalizmus legnagyobb hozzájárulása az volt, hogy megtanított minket „egyetérteni abban, hogy nem értünk egyet”. A demokrácia alapja nem az egy igazság, hanem a sokféleség elfogadása – ám az emberiség hajlamos újra és újra elhinni, hogy egyetlen út létezik a „jó élethez”, és ezt másokra is rákényszeríti. Az izraeli történész példaként a keresztes háborúkat hozta fel: „Ezek az emberek képtelenek voltak a saját hitük szerinti életet élni, de ezrek életét vették el, hogy másokat erre kényszerítsenek.”
A liberalizmus árnyékvilága
Rory Stewart, a brit akadémikus és egykori konzervatív politikus szerint a 19–20. század liberalizmusa a szabályokon alapuló nemzetközi rendre, a demokráciára és az emberi jogok védelmére épült. „Volt egy pillanat, talán a 2000-es évek közepéig, amikor úgy tűnt, ez az emberiség természetes iránya” – mondta Stewart. Ma azonban e rendszer minden eleme árnyékba borult: a demokráciát autoriter populizmus váltja fel, a szabadkereskedelmet protekcionizmus, a nemzetközi együttműködést pedig elszigetelődés.
Technológiai forradalom és a lelkiismeret válsága
Maria Ressa szerint ma a legnagyobb kérdés az, vajon a büntetlenség világa felé tartunk-e. „Hogyan lehet jó életet élni, amikor a technológia a profit érdekében megfigyel, manipulál és eltorzítja a valóságérzékünket?” – tette fel a kérdést a Rappler alapítója. Harari erre úgy reagált: ma már technológiai eszközeink vannak arra, hogy „feltörjük” az emberi tudatot. Az, ami korábban csak ideológiai vagy vallási befolyás lehetett, ma adatvezérelt manipulációvá vált.
A mesterséges intelligencia: szuperintelligens, de szuperzavarodott
Harari figyelmeztetett: „Az emberiség legintelligensebb faja a Földön egyben a leginkább megtéveszthető is.” Az AI fejlesztése során elfelejtjük, hogy az intelligencia nem azonos a bölcsességgel vagy a jósággal. Az emberiség története nem azt bizonyítja, hogy a nagyobb tudás több együttérzést hoz, hanem inkább azt, hogy a hatalommal bírók gyakran elveszítik erkölcsi iránytűjüket.
A széteső demokrácia és a haldokló újságírás
Ressa pesszimistán látja a közeljövőt: „Az újságírás halála fél éven belül bekövetkezhet. Az internet napról napra rosszabbá válik, miközben a tartalmat gyártók fizetnek azért, hogy manipulálják őket.” A média elvesztette a bizalmat, és a technológiai óriások kezében a valóság is piaci termékké vált.
Politika mint színház és uralkodói ego
Stewart a politikai elit erkölcsi leépülését hangsúlyozta: „A kormányzás rosszabb, mint valaha gondoltam. A politikusok közül sokan kampányoló influenszerekké váltak.” Harari ehhez hozzátette: a 21. századi vezetők nem ideológiát, hanem személyes hatalmat szolgálnak. Donald Trump szerinte „visszahozta a monarchikus gondolkodást”, amelyben az államok közti megállapodások nem népek, hanem uralkodók közti egyezségek.
Az igazságért mindenki maga felel
A beszélgetés végén Harari a személyes felelősségre hívta fel a figyelmet: „Sokan azt hiszik, hogy majd a valóság helyreteszi a hazugságokat. De a történelem nem így működik. Ha azt akarjuk, hogy az igazság győzzön, mindannyiunknak tennünk kell érte.”
Egy új korszak küszöbén
A három gondolkodó egyetértett abban, hogy az emberiség egy fordulóponthoz érkezett. A mesterséges intelligencia, a klímaválság, a politikai széthullás és a média manipulációja mind ugyanarra a kérdésre vezet vissza: képesek vagyunk-e még hinni egymásban? Ressa szerint a remény kulcsa az együttműködés: „A történelem során a demokrácia sosem volt tökéletes, de még nem találtunk nála jobbat. Ezért tovább kell küzdenünk érte.”
