A világegyetem legnagyobb rejtélyei – amikor a tudomány több kérdést szül, mint választ
A végtelen gyár, amely titkokat termel
A világegyetem sokszor úgy viselkedik, mint egy felfoghatatlanul hatalmas gyár, amely megállás nélkül ontja magából a titkokat. Minél mélyebbre látunk bele, annál többet értünk meg – de minden új felfedezés újabb rejtélyek egész raját kelti életre. A tudomány előrehalad, de vannak kérdések, amelyek évtizedek óta ellenállnak minden próbálkozásnak.
A Hubble-feszültség – amikor a világegyetem sebessége kétféle
Biztosan tudjuk, hogy a világegyetem tágul. De milyen gyorsan? Erre a kérdésre máig nincs egyetlen, elfogadott válasz. Két fő módszer létezik: az egyik az úgynevezett „kozmikus mérőrúd”, amely az ősrobbanás nyomait – például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást – vizsgálja. Ez 67 km/s/megaparszek értéket ad. A másik módszer a „standard gyertya” eljárás, amely ismert fényességű objektumok – például Cepheida-csillagok és szupernóvák – alapján számol, és 73 km/s/megaparszek körüli értéket kap.
A kettő közti különbséget nevezik Hubble-feszültségnek, és bár a tudósok újra és újra mérik, az ellentmondás makacsul kitart. Emberi hibának már aligha nevezhető – inkább valami új fizikai jelenségre utalhat. Aki megoldja, valószínűleg Nobel-díjat kap majd érte.
Gyors rádiókitörések – az univerzum villanásai
Az első gyors rádiókitörést (Fast Radio Burst – FRB) 2007-ben fedezték fel, egy 2001-es adatarchívumban. Az esemény mindössze néhány ezredmásodpercig tartott, de annyi energiát bocsátott ki, mint 500 millió Nap együttvéve. Azóta ezrekre bukkantak – legtöbbjük egyszeri villanás, néhány viszont ismétlődik, mintha egy titokzatos ritmus vezérelné őket.
Egy alkalommal a Tejútrendszeren belül is észleltek FRB-t, amely egy magnetár – extrém mágneses mezőjű neutroncsillag – kitöréséhez köthető. A tudósok szerint a magnetárok lehetnek a jelenség fő okozói, de sok kérdés maradt: miért ismétlődik némelyik, és miért tűnnek egyesek olyan környezetből jönni, ahol elvileg nem is lehetnek magnetárok?
Sötét anyag – a láthatatlan tömeg
Amikor a 20. században az emberiség elkezdte pontosabban vizsgálni a világegyetemet, kiderült: a látható anyag nem elég ahhoz, hogy a galaxisok úgy viselkedjenek, ahogy tapasztaljuk. Ha csak a csillagokat és a gázfelhőket vennénk figyelembe, a galaxisok szétesnének, a téridő pedig sokkal kevésbé görbülne.
Valami más is van odakint, ami ötször annyi gravitációt fejt ki, mint a látható anyag – ez a sötét anyag. Mégsem tudjuk, miből áll. Nem sugároz, nem ver vissza fényt, csak a gravitációján keresztül érezzük. Fritz Zwicky már 1933-ban megjósolta a létezését, de azóta sem sikerült azonosítani. Talán egy újfajta detektálási technológia hoz majd áttörést.
A titokzatos GRB 250702B – egy napig tartó kozmikus robbanás
2025 júliusában új típusú gamma-kitörést észleltek: a GRB 250702B-t. A gamma-kitörések a világegyetem legnagyobb erejű robbanásai, rendszerint csillagok összeomlásából vagy neutroncsillagok ütközéséből származnak. Ez az esemény azonban egyedülálló volt: nem néhány percig tartott, hanem egy teljes napon át, ismétlődő kitörésekkel. A tudósok most azon dolgoznak, hogy feltérképezzék a forrásgalaxist, és megértsék, mi történhetett.
Hoag-objektum – a tökéletes gyűrűgalaxis rejtélye
A Hoag-objektum körülbelül 600 millió fényévre található, és talán a legkülönösebb galaxis, amit ismerünk. Egy kék, fiatal csillagokból álló gyűrű öleli körül a belsejében lévő sárgás, idős csillaghalmazt, miközben a kettő között egy hatalmas, üres tér tátong. Olyan, mintha valaki célkeresztet rajzolt volna az univerzum közepébe.
A tudósok nem tudják, hogyan jöhetett létre. Egyesek szerint valami hatalmas „átütötte” a galaxist, mások szerint belső instabilitás törölhette el a középső részt – egyik magyarázat sem tökéletes. Lehet, hogy sosem derül ki az igazság.
A Kilencedik bolygó keresése – van még valaki odakint?
Egyes csillagászok szerint a Naprendszer szélén, a Plutón túl, egy rejtett bolygó keringhet. A távoli, jeges objektumok pályája ugyanis úgy torlódik, mintha egy nagy tömeg befolyásolná őket. A számítások alapján ez a „Kilencedik bolygó” ötször akkora lehet, mint a Föld, és 5000 év alatt kerülné meg a Napot.
A kutatások azonban egyelőre nem találták meg. Talán tényleg ott van – csak épp túl messze, túl halványan. Vagy talán sosem létezett, és az egész csak megfigyelési torzítás. A végső választ majd az idő és az újabb távcsövek hozzák meg.
A tudatlanság szépsége
A világegyetem legnagyobb titka maga az, hogy mennyi mindent nem tudunk még róla. Minden új teleszkóp, minden nagyobb adatgyűjtés új részleteket tár fel a kozmosz eddig ismeretlen rétegeiből. Most élünk abban a korban, amikor az emberiség soha nem látott mértékben érti a világot – és minden válasszal együtt újabb kérdéseket is kapunk.
