Raymond Chandler titkos története napvilágra került – Egy eddig ismeretlen novella mutatja meg az író kételyeit
Egy eddig kiadatlan Raymond Chandler-novella került elő, amely most először jelenik meg a Strand Magazine hasábjain. A „Nightmare” (Lidércnyomás) című rövid írás új fényt vet a 20. század egyik legnagyobb krimiírójára, és arra utal, hogy Chandler nem mindig volt olyan magabiztos az írói tehetségében, mint amilyennek láttatni szerette volna magát.
Egy sötét álom története
A „Nightmare” különös történet: Chandler saját magát helyezi a képzelet színpadára, méghozzá a törvény rossz oldalán. A novella egy halálsoron ülő férfi rövid, nyomasztó víziója, aki gyilkosságért várja kivégzését. A szerkesztők szerint az írás egyfajta „álom által szült utazás”, amelyet Andrew Gulli, a magazin főszerkesztője talált meg Chandler titkárnője és későbbi társa, Jean Vounder-Davis hagyatékában. A kollekcióban szerepelt Chandler írógépe, versei, magánlevelei és személyes tárgyai is, amelyeket tavaly New Yorkban árvereztek el.
Az író felesége is ismerte a kéziratot
A novella nem teljesen ismeretlen Chandler közvetlen környezetében: felesége, Cissy állítólag „nagyon viccesnek” találta a szöveget. Mivel Cissy 1954 decemberében meghalt, a történet bizonyosan korábban íródott, de pontos datálása már nehezebb feladat.
Ami azonban figyelemre méltó: a szöveget Chandler valószínűleg soha nem szánta publikálásra. Ez arra utalhat, hogy a szerző mélyebb bizonytalanságokat táplált önmagával és pályájával kapcsolatban, mint ahogyan azt eddig gondoltuk.
A mítosz repedései
A novella egyik legmeglepőbb mondata így hangzik: „Emlékeztet majd azokra az időkre, amikor még visszaküldték a kézirataimat.” Tom Williams, Chandler egyik életrajzírója szerint ez az apró utalás kérdésessé teszi az író saját eredettörténetét. Chandler ugyanis szerette hangoztatni, hogy első beküldött novelláját rögtön elfogadták. Ez volt a „Blackmailers Don’t Shoot”, amely 1933-ban jelent meg a Black Mask magazinban.
A „Nightmare” azonban arra enged következtetni, hogy talán voltak visszautasított próbálkozásai is – még a krimiírói karrierje beindulása előtt, amikor Londonban próbálkozott vagy az olajiparban végzett munkája mellett írt. Williams szerint ez a szöveg árnyalja a legendát: Chandler története nem olyan „tiszta ívű”, mint amilyennek beállította.
A személyesebb Chandler
A brit irodalmár, Sarah Trott szerint, aki War Noir című Chandler-életrajzát jegyzi, a felfedezés új oldalt nyit meg az író portréjában. A hagyatékban talált levelekből és verseiből egy „rendkívül érzelmes” Chandler rajzolódik ki, akit ritkán mutattak meg a nagyközönségnek.
Trott úgy látja: a „Nightmare” egyszerre személyes és irodalmi. Felszínen egy rémálomszerű történet egy férfiról, akit gyilkossággal vádolnak, de mélyebb rétegeiben az elutasítástól való félelem tükröződik – minden író egyik legnagyobb rémálma. Cissy említése a szövegben pedig még intimebbé teszi a kéziratot, hiszen az írótárs szerepét is jelzi, amelyet felesége töltött be Chandler életében.
Egy újabb darab a kirakósban
Raymond Chandler neve elsősorban a Philip Marlowe-regényekkel forrt össze, köztük olyan klasszikusokkal, mint A hosszú álom, Viszlát, kedvesem! vagy A tó asszonya. Most azonban kiderül, hogy a kemény krimik szerzője a magánéletében sokkal törékenyebb és bizonytalanabb volt.
A „Nightmare” megjelenése arra emlékeztet, hogy még a legnagyobb írók is küzdöttek kétségekkel, és hogy Chandler számára az irodalom nemcsak műfaj, hanem személyes önvizsgálat is volt.
