A kozmikus sugárzás formálhatta az evolúció ritmusát az ősóceánokban
Egy magyar kutatócsoport friss tanulmánya új megvilágításba helyezi az élet fejlődésének történetét: eszerint a galaktikus eredetű kozmikus sugárzás időszakos felerősödése hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Föld óceánjaiban rendszeres időközönként új mikroorganizmus-fajok jelentek meg. Az eredmények a Paleoceanography and Paleoclimatology című tudományos folyóiratban jelentek meg, és a csillagaszat.hu ismertette őket.
A Naprendszer galaktikus tánca és az evolúció ritmusa
A kutatók arra jutottak, hogy az evolúciós „fellendülések” nem véletlenszerűen zajlottak, hanem szabályos, mintegy 31,8 millió éves ciklust követtek. Ez pontosan megegyezik a Naprendszer galaxisbeli vertikális mozgásának félperiódusával. Amikor a Naprendszer kilép a Tejútrendszer mágneses mezejének védettebb övezeteiből, a Földet több nagy energiájú kozmikus sugárzás éri, ami fokozza a mutációk számát.
Mikroszkopikus tanúk az ősi óceánokból
A vizsgálat középpontjában négy kulcsfontosságú mikroplanktoncsoport állt: a sugárállatkák (radioláriák), a páncélos ostorosok (dinoflagelláták), a nannoplankton és a planktonos foraminiferák. Ezek az apró élőlények világszerte elterjedtek, mész- vagy szilíciumalapú vázaik pedig kiválóan megőrződnek az üledékes kőzetekben, így részletes fosszilis nyomokat hagytak az elmúlt több mint 500 millió évből. Mivel a vízfelszín közelében élnek, különösen érzékenyen reagálhattak a kozmikus sugárzás hatásaira.
Hogyan hat a sugárzás az életre?
A kozmikus sugarak szupernóvákból és más extrém forrásokból érkező töltött részecskék. Amikor a Föld légkörébe érnek, másodlagos részecskéket – például müonokat – hoznak létre, amelyek egészen az óceán mélyéig eljutnak. Ott rendkívül reakcióképes oldott elektronokat szabadítanak fel, amelyek károsíthatják a DNS-t. Bár a sejtek reparációs mechanizmusai igyekeznek helyreállítani a hibákat, ez a folyamat sokszor tökéletlen, és mutációkat eredményez. Ezek a mutációk az evolúció motorjaként új fajok kialakulását indíthatják el.
Statisztikailag is igazolt összefüggés
A kutatócsoport nemcsak hipotézist állított fel, hanem korrelációs elemzésekkel alá is támasztotta, hogy a fajképződés üteme szorosan összefügg a Naprendszer galaktikus oszcillációjával. Ez az első olyan kutatás, amely ilyen hosszú időtávon és ekkora részletességgel mutat rá arra, hogy kozmikus tényezők is befolyásolják a földi evolúciót.
A földi élet kozmikus dimenziói
A tanulmány üzenete, hogy a Föld élővilágának történetét nemcsak földi folyamatok, hanem galaktikus léptékű jelenségek is alakítják. A kozmikus sugárzás nemcsak tömeges kihalásokban játszhatott szerepet, hanem új fajok megjelenését is elősegíthette.
A kutatás új távlatokat nyit az asztrobiológia, a paleontológia és a kozmikus környezeti hatások tudományában. Egyúttal felveti a kérdést: vajon a Föld különleges kivétel, vagy más galaxisokban is működhetnek hasonló, az élet kialakulását és sokszínűségét formáló ciklusok?
