Élő fény: biológiai fénykisugárzást figyeltek meg a kutatók
A Calgaryi Egyetem és a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatóinak kísérlete meglepő eredményt hozott: úgy tűnik, minden élő szervezet – így az ember is – valóban „ragyog” élete során, egészen a halálig. A vizsgálat során egereken és két növényfaj levelein találtak közvetlen bizonyítékot a biológiai fénykibocsátásra, amely a halál beálltával jelentősen lecsökkent.
Az élet rejtett fénye
A kutatók „biophoton” jelenségnek nevezik az ultra-gyenge fénykibocsátást (UPE), amelyet élő sejtek produkálnak. Bár a fény annyira halvány, hogy szabad szemmel nem látható, érzékeny műszerekkel kimutatható. A jelenség a biológiai kutatásokban sokáig vitatott volt, részben azért, mert könnyen kapcsolódott a tudományosan nem megalapozott állításokhoz, mint például az aurák létezéséhez.
Mégis egyre több kísérlet mutatja, hogy a sejtekben zajló kémiai folyamatok, különösen az úgynevezett reaktív oxigénfajok jelenléte, ténylegesen képesek fotonokat kibocsátani. Amikor a sejtek stresszhatás – például hő, méreganyagok, kórokozók vagy tápanyaghiány – alatt állnak, az oxidációs folyamatok során fényrészecskék szabadulhatnak fel.
Kísérlet egerekkel és növényekkel
A kutatás során négy egeret helyeztek egy teljesen sötét kamrába, ahol speciális, rendkívül érzékeny kamerákkal (elektronsokszorozó CCD és hagyományos CCD kamerák) vizsgálták fénykibocsátásukat. Az állatokat egyórás mérések után elaltatták, majd ugyanilyen körülmények között újabb egy órán keresztül figyelték őket. Az egereket haláluk után is testhőmérsékleten tartották, hogy a hőhatás ne torzítsa az eredményeket.
Az eredmények egyértelműek voltak: míg az élő egerek sejtjei folyamatosan bocsátottak ki apró fotonokat, a halál után az UPE mennyisége jelentősen visszaesett.
A kutatók ugyanezt a módszert alkalmazták két növényfajon is: az Arabidopsis thaliana (lúdfű) és a Heptapleurum arboricola (ernyőlevelű arália) leveleit vizsgálták. Amikor a leveleket fizikai sérülés vagy kémiai anyag érte, a sérült részek sokkal fényesebbnek bizonyultak, mint az ép szövetek. A hatás órákon át tartott, ami megerősítette, hogy a reaktív oxigénfajok fontos szerepet játszanak a fénykibocsátásban.
Lehetséges jövőbeli alkalmazások
A kutatás szerint az élő sejtek halvány, szinte éteri fénye a jövőben akár diagnosztikai eszközzé is válhat. Ha a biophoton-kibocsátás mérése elterjed, az orvosok és kutatók fájdalommentesen, invazív beavatkozás nélkül ellenőrizhetnék az emberi szövetek, állatok vagy akár növények állapotát.
A módszer segítségével például kimutatható lehet a sejtek stresszállapota, ami értékes információt adhat betegségek korai felismerésében, növénytermesztésben vagy baktériumok vizsgálatában.
Az élet ragyogása
„Eredményeink azt mutatják, hogy a sérült levélrészek minden esetben lényegesen fényesebben világítottak, mint az ép részek, a teljes 16 órás megfigyelés alatt” – fogalmazták meg a kutatók.
Bár a biophoton jelenség még sok kérdést vet fel, a mostani vizsgálat megerősíti: az élő szervezetek valóban fényt bocsátanak ki, amely az élet jelenlétének egyedülálló jele lehet.
A kutatás eredményeit The Journal of Physical Chemistry Letters folyóirat közölte.
