Élményolvasó – Tatay Sándor: A szezon vége
Tatay Sándor nékem kedves szerzőm volt gyermekkoromban, Delfin könyvek, Kinizsi Pál, Puskák és galambok, aztán persze megvolt a Makk Károly-film, a remek Ház a sziklák alatt, utána viszont hosszú csönd, amiért kár volt.
Kezembe akadt most Tatay posztumusz friss kötete, fedőjén lilásan melankolikus kép Badacsony hegyéről, hol az író élete javát töltötte, élvezte, figyelte. És a hozzá passzoló cím: A szezon vége részint utal a balatoni őszre, részben az itteni írások rendszerváltás körüli tematikájára.
Csodálatos szövegekről van szó. Emlékezés-esszék, a hely szellemét festő novellafélék, amelyek a hegyen megbúvó különcök, „osztályidegen elemek” vérbő krónikáit is hozzák. Tatay az eltűnt időt eleveníti fel, történeteket mesél, s közben mélységes szeretettel kutatja a vulkanikus hegy jegyeit, szőleit, borait. Kéknyelű könyv ez, ásványos, zamatos, élvezetes.
Tatay rendszeren kívüli mesélő és megfigyelő, s ilyenek jobbára főhősei is, kikkel együtt történelemről, borról, életről, szerelemről elmélkednek, alaposan és ízesen. Tatay bukolikus életöröme, mely mélabúval keveredik, mint szikvíz a fehérrel, megragadó és élvezetesen megírt művé zamatosodik.
Ki ilyen még? Eszembe jut róla legelébb Hamvas Béla bölcs derűje, elvégre az öt géniusz egyikében időzünk, eszembe Győrffy Ákos természetfürkészése, Oravecz Imre földismerete, parasztszeretete, Mészöly Pannónia-leírásai, Rubin csillámló dunántúli mondatai.
Nagyszerű volt Tatay Sándort újra felfedezni, magányos alakját mégsem egyedül lévőnek érezni, s csak olvasni, olvasni e szép magyar szöveget.
Tatay Sándor élete röviden
Tatay Sándor (1910–1991) magyar író, újságíró, a 20. századi magyar próza egyik jellegzetes alakja. Pápán született 1910. szeptember 6-án, majd tanulmányai után újságíróként kezdett dolgozni. Írói pályája a két világháború közötti időszakban indult, de igazán ismertté a második világháború után vált.
Munkáiban gyakran jelent meg a Balaton-felvidék világa, a népi élet mindennapjai, a táj és a gyermekkori élmények. Számos ifjúsági regényt írt, legismertebb műve a Kinizsi Pál című történelmi regény, amely több generáció kedvelt olvasmánya lett.
Tatay nemcsak történelmi és ifjúsági regényeiről volt ismert, hanem realista hangvételű prózájáról is, amelyben a magyar falusi élet változásait, a hagyományok és a modern világ ütközését ábrázolta.
Életművét több díjjal is elismerték, köztük a József Attila-díjjal (1957) és a Munka Érdemrenddel. Haláláig, 1991. augusztus 2-ig hű maradt írói hitvallásához: az egyszerű emberek, a magyar táj és történelem ábrázolásához.
