Egy 400 éves titok: Shakespeare-hez köthető miniatűr portréra bukkantak
Egy elveszett remekmű előkerülése
Ritka felfedezés rázta fel a művészettörténészeket: előkerült Nicholas Hilliard, I. Erzsébet királynő udvari miniatúrafestőjének eddig ismeretlen alkotása. A tenyérnyi portré önmagában is szenzáció lenne, ám jelentőségét tovább növeli, hogy feltehetően Henry Wriothesleyt, Southampton harmadik grófját ábrázolja – Shakespeare barátját, patrónusát és sokak szerint a szonettek titokzatos „szép ifjúját”.
Egy szív, amit átfestettek
A pergamenre festett miniatűr hátoldalán egy különös nyom rejtőzött: egy játékkártya piros szívét fekete lándzsával vagy pikk jellel festették át, mintha egy összetört szív üzenetét hordozná. Dr. Elizabeth Goldring, a Warwicki Egyetem kutatója így nyilatkozott a Guardiannek:
„Az ember mindig reméli, hogy talál valami nyomot a keretben vagy a hátoldalon, de szinte soha nincs semmi. Most azonban volt – és hátborzongató élmény volt.”
Emma Rutherford művészettörténész hozzátette: „Ilyen vandalizmust még nem láttam. Ez az alkotás eredetileg egy drága, talán ékszerekkel díszített medálban lehetett, és valakinek ki kellett vennie onnan, hogy átfesse a hátlapot. Ez valóban egy 400 éves rejtély.”
Shakespeare árnyéka
A kutatásban részt vett Sir Jonathan Bate Shakespeare-szakértő is. A történészek a Times Literary Supplementben közölték: „Az, hogy a szívet lándzsával fedték át, óhatatlanul Shakespeare-re emlékeztet – címerében szerepelt a lándzsa, mintegy szójáték a nevével.” Bár biztos bizonyíték nincs, a felfedezés újraéleszti a vitát Shakespeare és Southampton kapcsolatáról. Elképzelhető, hogy a portrét Southampton ajándékozta a költőnek, aki később visszaadta, talán 1598-ban, házasságkötése idején.
Androgün szépség a vásznon
A portrén hosszú, vöröses fürtjeit a szívéhez szorító, ékszerekkel díszített fiatal alak látható. Két gyöngy karkötőt is visel – ritkaság férfialakok ábrázolásán a korabeli festészetben. Az alak androgün szépsége megfelel Southampton kortársi jellemzéseinek. Rutherford szerint: „Amikor valaki először megnézi, nem tudja eldönteni, férfit vagy nőt lát. Ez egészen rendkívüli, talán az egyik legkorábbi angol homoerotikus ábrázolás.”
Southampton kultusza és a költők rajongása
A grófot a 16. század végén sokan ünnepelték szépségéért és költészetpártolásáért. John Clapham Narcissus című művét neki ajánlotta, Thomas Nashe pedig így írt róla: „A költők, és a költők kedvelőinek kedves pártfogója vagy.” Shakespeare két hosszabb költeményét – Venus és Adonis és Lucretia meggyalázása – szintén Southamptonhoz címezte: „A szeretet, amit nagyságodnak ajánlok, végtelen.”
Egy régóta őrzött családi kincs
A miniatűr egy olyan család birtokában volt, amely rokoni kapcsolatban áll Southampton gróffal, ám jelentőségéről semmit sem tudtak. Évtizedekig egy dobozban őrizték, majd Goldring és Rutherford korábbi felfedezéséről olvasva fordultak a kutatókhoz. A portrét soha nem mutatták be nyilvánosan.
Új fejezet a Shakespeare-kutatásban
A felfedezés nemcsak a Hilliard-életművet gazdagítja, hanem új lendületet ad a Shakespeare-kutatásnak is. A szonettek címzettje körüli vita évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat, és most egy újabb nyom utalhat arra, hogy a „szép ifjú” valóban Southampton lehetett. Az androgün szépséget, a fürtöket a szívhez szorító gesztust és a titokzatos szívet átfestő kéz üzenetét mind egyetlen történet köti össze: a szerelemét, amelyben talán a világ egyik legnagyobb költője is érintett volt.
