Hirtling István a színházról: „A színpad az egy kellemetlen hely, de ott történik minden”
Hirtling István színész a Trend FM podcastjában adott interjút Szatmári Róbertnek, ahol nemcsak pályafutásának fontosabb állomásairól mesélt, hanem a színházművészet jelenlegi helyzetéről és egy új, szakmai párbeszédet erősítő tervéről is beszélt.
A közelmúltban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választott művész számára a színpad jelenti a legfontosabb önkifejezési teret – nem a bulvárvilág, hanem a hiteles színházi jelenlét.
A sokszínűség fontossága a színpadon
Hirtling István kiemelte, mennyire lényeges számára, hogy egy színész ne ragadjon bele ismétlődő szerepekbe. Mint fogalmazott: „Azok a jó színészek, akiket nem látok a színpadon egyik estéről a másik estére ugyanolyan szerepekben.” Ez a szemlélet egész pályáját végigkísérte, és több rendező, köztük Taub János is nagy hatást gyakorolt rá.
A színpadot Hirtling „kellemetlen helynek” nevezi, ahol folyamatosan feladatok, akciók és gondolatok várják a színészt. Úgy véli, ez a szellemi és mentális rugalmasság a színészi lét legfontosabb eleme, amelyet újra és újra meg kell találni.
Kritikák és kihívások a szakmában
Az interjú során a színész élesen bírálta a pártoskodó, érdekorientált színházi kritikát, amely szerinte nem szolgálja a szakma valódi fejlődését. Tapasztalatai arra vezették, hogy szükség lenne egy széleskörű színházművészeti érdekegyeztető fórumra.
Egy ilyen kezdeményezés célja az lenne, hogy felszámolja a megosztottságot, és lehetőséget adjon arra, hogy különböző nézőpontok találkozzanak. „Amilyen sokszínű a színház, tudomásul kell venni, olyan sokszínűek és sokfélék az emberek benne” – mondta Hirtling.
„Én a szakmához tartozom. Kész.”
Az interjú egyik legemlékezetesebb mondata Hirtling Istvántól: „Én mindenhova tartozom. Én a szakmához tartozom. Kész.” E kijelentés jól mutatja, hogy számára nem a párthovatartozás, nem a személyes érdekek, hanem a színház és a szakmai minőség a legfontosabb.
A színház jövőjéért
Hirtling ambíciózus tervvel állt elő: a szakmán belüli párbeszéd megújításával szeretné elősegíteni, hogy a színház valóban a közösségépítés és a gondolatébresztés tere maradjon. Az általa elképzelt fórum esélyt adhat arra, hogy a magyar színházi élet túllépjen a megosztottságon, és közösen találja meg a választ a sorsdöntő kérdésekre.
