Fülei Balázs zongoraművész, a Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének vezetője a radiocaé Enyhe katarzis műsorának vendégeként Szatmári Róbertnek adott interjúban a klasszikus zene népszerűsítésének és az oktatás modern kihívásainak új megközelítéseiről beszélt.
Kiemelten foglalkozott azzal, hogyan lehet megszólítani a fiatalokat, és miért elengedhetetlen a pedagógia reformja a Zeneakadémián.
Fülei Balázs hisz abban, hogy a zenét mindig az adott közönséghez kell igazítani: Indiában például egy zajos koncerten sem bosszankodott, hanem megszokta a helyi körülményeket. A művésznek kell alkalmazkodnia a helyzethez, nem pedig nevelni vagy fegyelmezni a közönséget.
Az előadó megszólalásai, akár egy poén, egy megható párhuzam vagy aktualitás, emberközelibbé tehetik az eseményt. A programok címei is kulcsfontosságúak: a „Három utolsó Beethoven szonáta” helyett az életszerűbb, élményalapú tematizálás (pl. főzés, színek, élmények) vonzóbb a fiatalok számára.
A figyelem széttöredezése miatt a „tracklist” jellegű, rövid, szeletelt műsorok ma sokkal inkább működnek. A zongoraművész a „tétel” szót elavultnak tartja, helyette a „fejezet” használatát javasolja.
Az oktatás terén Fülei Balázs élesen bírálja a régi pedagógiai módszereket. Kijelentette, hogy „a mi kultúránkban sajnos sokáig benne volt, hogy alázzák a diákokat”, de ezt ő „irtani” kívánja, mert az alázásnak nincs helye semmilyen oktatásban.
A diákoknak nem szabadna azt érezniük, hogy „soha nem vagy elég jó”. A hagyományos „szent művészet” jegyében történő, szidásra és gúnyolódásra épülő oktatás helyett az önfelismerést és a bizalmatlanságot szorgalmazza.
Úgy véli, a mai hallgatók az internetnek köszönhetően öntudatosabbak, és meg kell tanulniuk szivacsként mindent magukba szívni, majd szelektálni, hogy mi az, ami számukra érvényes, és mi az, amit el kell dobniuk.
Fülei eindította a „Házimuzsika a Zeneakadémián” sorozatot, mely évente több mint 70 koncertet kínál, hogy a diákok minél több nyilvános fellépési lehetőséget kapjanak, és „kóstolgassák a valóságot”.
Megpróbálta újraéleszteni a közösségi életet a „Kamara Agóra” fórummal, de ez a kezdeményezés nem hozta el a várt tömeghangulatot.
Aggodalmát fejezte ki az előadóművészetben tapasztalható „uniformizálódás” és „sztenderdizálódás” miatt, ami szerinte elnyomhatja az egyedi, megosztó egyéniségeket a piaci érvényesülés szempontjából. Ennek ellenére kitart a hit és a munka fontossága mellett, különösen a „zajban”, ahol a „logaritmus” dönti el, ki jut el a közönséghez.
