Julia Roberts: „Az emberiség elveszíti a beszélgetés művészetét” – viták az új #MeToo-film körül
Julia Roberts a Velencei Filmfesztiválon védte meg legújabb filmjét, az After the Hunt című pszichológiai thrillert, amelyet Luca Guadagnino rendezett. A film a #MeToo mozgalom által inspirált témákat dolgoz fel, és már a bemutató előtt heves vitákat váltott ki arról, vajon nem támaszt-e fel régi, antifeminista érveket.
Professzor a vihar közepén
A történet a felsőoktatás világában játszódik: Roberts egy közkedvelt professzort alakít, aki személyes és szakmai válságba kerül, amikor egy tehetséges tanítványa (Ayo Edebiri) szexuális zaklatással vádolja meg egyik barátját és kollégáját (Andrew Garfield). A szereplőgárdát Michael Stuhlbarg és Chloë Sevigny teszi teljessé.
A film péntek este, versenyen kívül debütált a Lidón, és a vetítést követő sajtótájékoztatón azonnal előkerült a kérdés: vajon a film aláássa-e a feminista elveket.
„Nem állásfoglalás, hanem beszélgetés”
Roberts mosolyogva válaszolt: „Nem gondolom, hogy a film csak a régi vitát elevenítené fel, miszerint a nők egymás ellen vannak, vagy nem támogatják egymást. Sok régi érv valóban visszatér benne, de úgy, hogy beszélgetést indítson.”
Hozzátette: „A legjobb az egészben, hogy ti mind beszélgetve jöttetek ki a moziból. Ez volt a célunk. Felkavarjuk bennetek azt, amiben hisztek – és ez jó dolog. Szóval, nincs mit!” – tréfálkozott a színésznő.
Guadagnino rendező így egészítette ki: „Mi az embereket vizsgáljuk az igazságaikkal együtt. Mindenkinek megvan a maga igazsága, és nem az a feladatunk, hogy valamelyiket fontosabbnak állítsuk be. Nem kiáltványt akartunk készíteni, hanem megmutatni, hogyan ütköznek ezek az igazságok.”
Konfliktus, mint hajtóerő
A sajtótájékoztatón Roberts és Edebiri arról is beszéltek, miért vonzotta őket a „zavaros sorsú nők” megformálása. „A bajokban rejlik a lényeg. Olyan ez, mint a dominók: ha egy eldől, mindenhol újabb konfliktus és kihívás bukkan fel. Ezért érdemes reggel felkelni és dolgozni” – fogalmazott Roberts. Edebiri hozzátette: „Így lehet fejlődni. Az ilyen filmeket szeretem nézni is.”
A film, mint tükör
Roberts számára a forgatás Bruce Beresford 1983-as Tender Mercies című drámáját idézte fel, amely egy alkoholizmussal küzdő zenész életét mutatta be.
„Valami varázslatos abban, amikor a kamera egyszerűen csak ‘odatalál’ egy helyre, és felveszi, ami ott történik. Én így érzem ezt a filmet. Nem állítást teszünk, hanem egy pillanatnyi életet mutatunk, aztán azt szeretnénk, ha az emberek beszélgetnének róla. És szerintem ma, amikor az emberiség elveszíti a beszélgetés művészetét, ez a legizgalmasabb része az egésznek.”
Guadagnino és Woody Allen árnyéka
A rendezőt megkérdezték arról is, miért hasonlít a film nyitó stáblistája Woody Allen klasszikus filmjeinek betűtípusára. „A legegyszerűbb válasz az lenne: miért ne?” – mondta mosolyogva. Guadagnino szerint a film struktúrája emlékeztette őt Allen 1985 és 1991 közötti műveire, mint a Bűnök és vétkek, az Egy másik asszony vagy a Hannah és nővérei.
„Ez egyfajta tisztelgés is, ugyanakkor kérdésfelvetés: mi a felelősségünk abban, hogyan tekintünk egy olyan művész munkásságára, akit személyében viták öveznek? És persze, ne feledjük: az a betűtípus maga is klasszikus” – mondta a rendező.
