Felfedezés a tenger mélyén: feje tetejére állt rétegek a Északi-tenger fenekén
A tudósok különös jelenséget azonosítottak az Északi-tenger mélyén: a tengerfenék alatt több száz hatalmas homokdomb rejtőzik, amelyek kilométeres nagyságúak is lehetnek. A Manchesteri Egyetem közleménye szerint ezek a képződmények „alapvető geológiai elveket kérdőjeleznek meg”, hiszen olyan folyamatot tükröznek, amelyet ekkora léptékben korábban még soha nem figyeltek meg.
A rétegek felcserélődtek
A kutatást vezető geofizikus, Mads Huuse elmondta: „Olyan struktúrákat találtunk, ahol a sűrűbb homokrétegek lesüllyedtek, a könnyebb, lazább üledékek pedig a tetejére kerültek. Ez lényegében megfordította a megszokott rétegződést, és óriási dombokat hozott létre a tengerfenék alatt.”
A geológiai rétegek hagyományosan időrendi sorrendben épülnek fel: a régi rétegek alul, az újabbak felül helyezkednek el. A rétegtani inverzió (stratigraphic inversion) során azonban ez a rend felborul, vagyis a fiatalabb rétegek kerülhetnek alulra, az idősebbek pedig felülre. Ezt okozhatják földcsuszamlások, tektonikus mozgások vagy más erők.
Új fogalmak: sinkitek és floatitek
Huuse és kollégája, a norvég Aker BP olajtársaság geofizikusa, Jan Erik Rudjord szeizmikus mérésekkel térképezték fel a tengerfeneket. Az akusztikus hullámok terjedése és visszaverődése alapján sikerült azonosítaniuk, hogy a rétegek sok helyen „fejjel lefelé” rendeződtek.
A kutatók a süllyedő, sűrű homoktesteket sinkiteknek, míg a felfelé tolódó, porózusabb „tutajszerű” képződményeket floatiteknek nevezték el. Úgy vélik, a folyamat mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt, a miocén és a pliocén korszak határán játszódott le.
Ősi földrengések nyomai
A tudósok szerint a felső réteget valószínűleg földrengések és más zavarok törték szét homokra, amely aztán a könnyebb üledékek alá süllyedt. Az idősebb, mikroszkopikus tengeri fosszíliákból álló, porózus réteg eközben feljebb tolódott. Az egész szerkezetet az évmilliók során újabb üledék fedte be, így alakult ki a ma is látható, hullámzó tengerfenék.
Jelentősége a jövőre nézve
A felfedezés nemcsak geológiai érdekesség, hanem gyakorlati jelentőséggel is bírhat. A kutatók szerint az új modell segíthet pontosabban megérteni a földkéreg viselkedését az óceánok alatt, az üledékek és folyadékok áramlását, valamint azt, hol stabil vagy éppen gyenge a szerkezet.
Huuse hangsúlyozta: „Ha megértjük, hogyan alakulnak ki a sinkitek, az gyökeresen megváltoztathatja a földalatti tározók, a szigetelő rétegek és a folyadékmozgások értelmezését – mindez kulcsfontosságú a szén-dioxid megkötés és tárolás szempontjában is.”
A tudományos világ egy része szkeptikus, mások lelkes támogatói az új elméletnek. Egy biztos: további kutatások döntik majd el, mennyire általánosan alkalmazható ez a magyarázat.
