Egy őskori tehén foga adhat új bizonyítékot Stonehenge építéséről
Egy különös lelet a kezdetektől
Stonehenge bejáratánál, az emlékmű legelső, i. e. 2995–2900 körüli építési szakaszából származó állkapocsdarabban talált tehénfog új megvilágításba helyezheti a monumentális kövek származását és szállítását.
A harmadik zápfog vizsgálata azt mutatta, hogy az állat élete Walesben kezdődött, ami alátámasztja azt az elméletet, hogy szarvasmarhákat használtak az óriási kövek szállításában a mintegy 200 kilométeres úton, Walesből a Salisbury-síkságig.
Egy százéves rejtély
Az állkapcsot egy évszázaddal ezelőtt fedezték fel, és a kutatókat régóta foglalkoztatja, miért került éppen a monumentum bejáratához, és honnan származhatott. A Brit Földtani Szolgálat (BGS), a Cardiffi Egyetem és a University College London szakemberei ólomizotóp-vizsgálatot végeztek, amely a késő téltől tavaszig tartó időszakban jellegzetes kiugrásokat mutatott. Ez annak köszönhető, hogy a vemhes tehén a csontjaiban tárolt ólmot is felhasználta a borjú fejlődéséhez.
Wales mint lehetséges származási hely
Jane Evans, a BGS tiszteletbeli kutatója elmondta:
„A fogban lévő ólom egyértelműen a 400 millió évnél idősebb paleozoós kőzetekből származik. Ilyen kőzetek főként Walesben fordulnak elő, ami a legközelebbi forrás, de megtalálhatók az angliai Lake Districtben és Skóciában is. Az adatok tehát arra utalnak, hogy az állat élete kezdetén ilyen területen legelhetett, és mivel Stonehenge-ről beszélünk, a legvalószínűbb kiindulópont Wales.”
Rituális elhelyezés és kérdések
Az állkapcsot Stonehenge legkorábbi gyűrűs szerkezetének egy pontosan kijelölt részébe helyezték, ami rituális jelentőségre utalhat. „A kérdés az, hogy miért. Vajon az állat azokkal az emberekkel érkezett, akik a kövek szállításában részt vettek, vagy legalábbis az első vándorlások során kerültek Angliába?” – vetette fel Evans.
Használhatták-e igásállatként?
Sokáig úgy gondolták, hogy a neolitikum idején nem használtak szarvasmarhákat teherhúzásra. Egy újabb tanulmány azonban bizonyos marhák lábcsontjainak szerkezetéből arra következtetett, hogy alkalmasak lehettek erre. Evans szerint a mostani lelet jól illeszkedik ebbe az elképzelésbe. Még ha közvetlenül nem is teheneket, hanem ökröket alkalmaztak, a hatalmas kövek elszállítása óriási szervezettséget, táplálék- és munkaerő-ellátást igényelt.
Az állat élete és jelentősége
A szénizotópok elemzése szezonális étrendet mutatott: télen erdei takarmányt, nyáron nyílt legelő füvét fogyasztotta. A stronciumizotópok szerint pedig a táplálék különböző földtani területekről származott, ami arra utal, hogy vagy az állat vándorolt évszakosan, vagy a téli takarmányt hozták messziről. A kutatók szerint nem egyértelmű, hogy a tehén élve jutott-e Stonehenge-hez, vagy maradványait helyezték el ott később, de szimbolikus jelentősége lehetett az építkezés korai szakaszában.
Új adalék a Stonehenge-történethez
Michael Parker Pearson, a University College London professzora szerint ez „újabb lenyűgöző bizonyíték Stonehenge és Dél-Wales kapcsolatára”, és felveti „a csábító lehetőséget, hogy szarvasmarhák segítettek a kövek szállításában”. Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem régészeti tudományok professzora hozzátette: „Ez a vizsgálat példátlan részletekkel szolgál az állat távoli eredetéről és viszontagságos útjáról. A nagy narratívák helyett egyetlen állat élettörténete ad új színt Stonehenge történetéhez.”
Nemzetközi eredetű monumentum
Miközben régóta ismert, hogy a kövek egy része a walesi Preseli-hegységből, másik része Wiltshire-ből származik, nemrégiben azt is azonosították, hogy az egyik központi megalit északkelet-skóciai eredetű. Ez is azt mutatja, hogy Stonehenge építése széles földrajzi összefogást igényelt.
