A füst a víz felett: hogyan született a Deep Purple legismertebb dala
A végzetes este Montreux-ben
1971 decemberében a Deep Purple a Rolling Stones mobil stúdiójával érkezett Svájcba, hogy a Montreux kaszinóban vegye fel új lemezét. Az előző este azonban még ellátogattak Frank Zappa és a Mothers of Invention koncertjére, amely a Montreux-i jazzfesztivál részeként zajlott.
A koncerten egy néző – ahogy a híres dalszövegben is elhangzik – „egy hülye egy jelzőpisztollyal” a mennyezetbe lőtt. A szikrák lángra kaptak, és pillanatok alatt tűz ütött ki. Roger Glover, a zenekar basszusgitárosa és dalszerzője így emlékezett: „Ahogy kijöttem, valami felrobbant, és whoosh – az egész épület lángba borult.”
A zenekar a közeli hotel bárjából figyelte, ahogy a kaszinó rommá ég. Néhány nappal később Glover álmából ébredve kimondta a mára legendássá vált kifejezést: Smoke on the Water – Füst a víz felett.
A dal megszületése
A gitáros Ritchie Blackmore közben előállt egy lassú, középtempós riff-fel, amelyet a zenekar csak „der-der-der dalnak” hívott. Ian Gillan énekes és Glover gyorsan szöveget írtak hozzá, mindössze 15 perc alatt. A dalszöveg szinte naplószerűen meséli el a történteket: „Mindannyian Montreux-be jöttünk, a Genfi-tó partjára…”
A „Funky Claude”-ként emlegetett Claude Nobs, a Montreux-i jazzfesztivál alapítója és motorja is bekerült a dalba. Ő volt az, aki valóban életét kockáztatva menekítette ki a fiatalokat a lángoló épületből.
Új helyszínek és rendőrségi beavatkozás
A kaszinó leégése után Nobs a Pavillon nevű báltermet szerezte meg a zenekarnak, ahol elkezdték feljátszani a dalokat. Jon Lord orgonán duplázta a gitárriffet, Roger Glover basszusjátéka stabil alapot adott, Ian Paice pedig dobon fokozatosan építette a feszültséget.
Az egyik felvétel közben rendőrségi razzia zavarta meg őket: a szomszédok túl hangosnak találták a próbát. A roadok azonban addig tartották zárva az ajtót, amíg a zenekar be nem fejezte a számot.
A munkát végül a bezárt Grand Hotelben folytatták, ahol a földszinti folyosót stúdióvá alakították. A szobákból matracokat hordtak ki, hogy elfojtsák a kiszűrődő hangot – innen ered a szöveg sora: „pár piros lámpa és pár régi ágy”.
A riff, amely beírta magát a rocktörténelembe
A Smoke on the Water riffje szinte minden kezdő gitáros első leckéi közé tartozik. A titka az egyszerűség és az azonnali felismerhetőség. A dallam a G-moll pentaton skálán alapul, csupán néhány hangból áll, mégis monumentális ereje van.
Ritchie Blackmore azzal tette egyedivé, hogy a hangokat nem akkordként, hanem kvárt és kvint párokban játszotta le, így a riff egyszerre szól tisztán és dörmögve. A lassú tempó és a feszes ritmus miatt a zene feszültséget épít, mintha folyamatosan közeledne egy elkerülhetetlen robbanás.
A riff erejét mutatja, hogy a rocktörténelem egyik legtöbbet játszott motívuma lett: koncerten bárhol felcsendül, a közönség azonnal reagál rá, és együtt énekli vagy tapsolja végig.
A dal útja a világhír felé
A Smoke on the Water eredetileg csak egy újabb albumtételnek indult a Machine Head lemezen. A Warner Bros. Los Angelesben azonban felismerte a benne rejlő erőt, és bár túl hosszúnak találták rádióra, rövidítve kiadták kislemezen. Ez indította el világhódító útját.
A dal legendássá vált koncertverziója a Made in Japan albumon hallható, ahol a közönség tapssal kísérte a riffet. Ian Gillan egyik ikonikus mondata – „Mindent hangosabban akarok, mint bármi mást!” – is ekkor hangzott el Oszakában.
Montreux és a dal öröksége
A Deep Purple számára Montreux különleges hely maradt. Évtizedekkel később, amikor visszatértek, a tó partján táblák hirdették: „No smoking on the water” – azaz „Tilos a víz felett dohányozni”. Egy koncertjükön még négy repülőgép is füstcsíkot húzott a tó felett, tisztelegve a dal előtt.
Ian Paice így foglalta össze: „Nem tudtuk, hogy a dal ennyire fontos lesz. A közönség döntötte el. Olyan, mintha lenne egy gombunk, amit megnyomva azonnal megőrül a közönség.”
