David Grossman:
„Ami Gázában történik, az népirtás”
A világhírű izraeli író megtörten beszélt hazája politikájáról és annak morális következményeiről
Az izraeli irodalom egyik legnagyobb élő alakja, David Grossman a La Repubblica olasz napilapnak adott interjújában a gázai háborút népirtásnak nevezte – egy olyan szót használva, amelytől évtizedeken át tartózkodott, most azonban már nem tudja elkerülni.
„Felteszem magamnak a kérdést: hogy jutottunk idáig?” – mondta az író, aki az izraeli békemozgalmak egyik legismertebb arca is egyben. – „Hogyan történhetett meg, hogy Izraelt népirtással vádolják? Már önmagában az, hogy ez a szó – ‘népirtás’ – Izraellel, a zsidó néppel kapcsolatban egyáltalán kimondható, azt mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben velünk.”
„Nem tudok tovább hallgatni”
Grossman, aki korábban hosszú ideig elutasította a népirtás kifejezés alkalmazását, most megtörten és őszintén beszélt a véleményének megváltozásáról. „De már nem tudok hallgatni – nem azok után, amit az újságokban olvastam, nem azok után, amit a képeken láttam, nem azok után, amit olyan emberektől hallottam, akik ott voltak. Ez a szó lavinaként működik: ha egyszer kimondod, csak nő és nő – és további pusztítást és szenvedést hoz.”
Szavai néhány nappal azután hangzottak el, hogy két jelentős izraeli jogvédő szervezet is azt állította: Izrael népirtást követ el Gázában, miközben egyre nagyobb nemzetközi aggodalom övezi az övezetben tapasztalható éhezést és humanitárius válságot.
„Egy megtört szívvel kimondott szó”
A 2018-ban Izrael Állam legnagyobb irodalmi díjával, az Izrael-díjjal kitüntetett Grossman az interjúban hangsúlyozta: a „népirtás” szót „mérhetetlen fájdalommal és megtört szívvel” használja.
„Amikor újságban olvasom vagy barátokkal beszélgetve hallom Európában az ‘Izrael’ és az ‘éhezés’ szavakat egymás mellett – különösen a mi történelmi tapasztalataink, a szenvedés iránti állítólagos érzékenységünk, az emberi méltóság iránti morális felelősségvállalásunk fényében – ez pusztító erejű.”
„A megszállás megrontott bennünket”
Grossman úgy véli, a jelenlegi erkölcsi összeomlás gyökerei a múltban keresendők. „A megszállás megrontott minket. Meggyőződésem, hogy Izrael átkának kezdete az 1967-es megszállás volt. Lehet, hogy az emberek már belefáradtak ennek hallgatásába, de ez az igazság. Katonailag hatalmassá váltunk, és elcsábított minket a korlátlan erő illúziója, az a gondolat, hogy mindent megtehetünk.”
Elismerni Palesztinát: szükséges és előnyös
Arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság is a palesztin állam elismerésére készül, Grossman így válaszolt: „Szerintem ez jó ötlet, és nem értem az Izraelben tapasztalható hisztériát körülötte. Talán egy valódi állammal, valós kötelezettségekkel könnyebb lesz szembenézni, mint egy olyan homályos entitással, mint a Palesztin Hatóság.”
Hozzátette: természetesen nagyon világos feltételeknek kellene érvényesülniük: fegyvermentesség, és átlátható választások, amelyeken nem indulhat olyan jelölt, aki erőszakra buzdít Izrael ellen.
Grossman: „Nincs más terv – csak a kétállami megoldás”
Az író megerősítette, hogy továbbra is elkötelezett a kétállami megoldás mellett: „Kétségbeesetten ragaszkodom hozzá. Bonyolult lesz, és mindkét félnek – nekünk és a palesztinoknak is – politikai érettséget kell mutatnia, hogy elviseljük az elkerülhetetlen támadásokat. De nincs más terv.”
