Tótfalusi Ágnes friss fordításában jelent meg a francia irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, a Vörös és fekete
A nyár szenzációjaként új fordításban került a könyvesboltokba Stendhal Vörös és fekete című regénye. A 21. Század Könyvkiadó kétkötetes, díszdobozos kiadása nemcsak a megjelenésében korszerű, de nyelvileg is újragondolt: a fordító, Tótfalusi Ágnes friss szemlélettel nyúlt a 19. századi klasszikushoz.
Mottók, rejtélyek, álnevek
Bár elsőre a kétszáz éves nyelvezet tűnik a legnagyobb kihívásnak, a fordító szerint valójában nem ez okozott fejtörést. A legnehezebb feladatot a regényfejezetek mottói jelentették, amelyek között akad Hobbes-idézet, álneveken írt sorok és Stendhal saját kitalációi is. Tótfalusi a híres Pléiade-kiadás kritikai változatára támaszkodva fejtette meg ezeket a szövegrétegeket.
Miért nem változott meg a cím?
A legszembetűnőbb kérdés – és az új kiadás marketingjének egyik alaptézise – a cím körül forog: vajon miért nem lett Piros és fekete az új fordításban? Tótfalusi Ágnes szerint ez akár jogos lépés is lett volna, hiszen a francia Le Rouge et le Noir fordításában több lehetőség rejlik, például A vörös és a fekete is szóba jöhetett volna. Mégis, a fordító úgy döntött, hogy megtartja az Illés Endre-féle klasszikus címet. Ennek oka nemcsak a hagyománytisztelet, hanem az is, hogy a cím jelentése önmagában is rejtélyes – ezt pedig kár lett volna „lefordítani” a szó szorosabb értelmében.
Apró pontatlanságok helyett letisztultabb szöveg
A régi fordítás legnagyobb problémája nem a régies nyelvezet, hanem az információhiány volt – hetven évvel ezelőtt még nem álltak rendelkezésre megbízható szótárak, és sok kifejezés mást jelentett akkoriban. A Tótfalusi-féle változat igyekszik pontosabb és hűségesebb lenni. Néhány stilisztikai döntés is új alapokra került: például a de Rénalné és de Rénal úr helyett az új szövegben Rénalnét és Rénal urat olvasunk, ezzel elkerülve a zavaró „de” előtagot.
Julien Sorel, a bántalmazott, öntudatos fiatal
A regény főhőse, Julien Sorel különösen érdekes karakter egy mai olvasó számára. Apja brutális, anyja nincs jelen, Julien pedig mindent megtesz, hogy kiemelkedjen származása korlátai közül. Tótfalusi szerint sok mai fiatal ismerhet magára ebben a küzdelemben: az intelligens, érzékeny, büszke főhős olyan társadalmi akadályokat próbál leküzdeni, amelyek ma is ismerősek.
Két nő, két véglet
A női szereplők – Madame de Rénal és Mathilde – két teljesen eltérő női ideált jelenítenek meg. Az egyik halk és visszahúzódó, a másik harsány és művelt. A fordító szerint Julien egyikükbe sem valóban szerelmes, inkább az általuk megtestesített társadalmi pozíciókba. Ez a pszichológiai komplexitás, illetve a karakterek érzelmi mélysége teszi a regényt ma is érvényessé.
Szerelem, politika, irónia – és örök időszerűség
A Vörös és fekete nemcsak szerelmi történet, hanem politikai regény is: a restauráció korának társadalmi mozgásait ismerhetjük meg benne, mindezt Stendhal éleslátó, ironikus nyelvén keresztül. Tótfalusi szerint ez a kettősség – az időtlen szerelem és az aktuális társadalomkritika – az, ami miatt a regény újra és újra megszólítja az olvasókat.
