Hagyomány vagy újítás? – Két intézmény, két zenei világ: a Zeneakadémia és a Magyar Zene Háza útkeresése
A magyar zenei kultúra két emblematikus intézménye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Magyar Zene Háza eltérő válaszokat ad arra, hogyan lehet egyszerre őrizni a hagyományokat és megújulni a 21. században.
A Trend FM Nap vendége című műsorban Szatmári Róbert vendégeként Dr. Batta András zenetörténész, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója beszélt arról, miként próbál megélni és alkalmazkodni a klasszikus zene a digitális korszak kihívásaihoz. A beszélgetés fókuszában a tradíció és innováció feszültsége állt: a Zeneakadémia, mint a magyar zenei múlt letéteményese, és a Magyar Zene Háza mint a kortárs kulturális kísérletezés terepe.
Zeneakadémia: hatalmas örökség, nehézkes megújulás
A Zeneakadémiát maga Liszt Ferenc alapította, és generációk nőttek fel falai között, olyan világhírű komponisták, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán. Ez az intézmény „óriási hagyománnyal és múlttal rendelkezik”, mondta Batta András, aki egykor maga is a Zeneakadémia rektoraként tevékenykedett.
A világszínvonalú múlt azonban nem feltétlenül jelent biztos jövőt. Bár a Zeneakadémia „brandként” még ma is jól cseng külföldön, Batta szerint a vezetés nem tudott élni ezzel az örökséggel. A digitalizáció, a marketing és az üzleti szemlélet hiánya miatt az intézmény hosszú éveken át egyfajta „csipkerózsika-álomban” leledzett.
Az egykori rektor megpróbált modern, menedzseri szemléletet meghonosítani, de a jelenlegi felsőoktatási törvényi keretek ezt nem teszik lehetővé. „Nagyon-nagyon nagy baj”, hogy nem kerülhet igazi menedzser típusú vezető egy ilyen intézmény élére – mondta Batta András, hozzátéve, hogy a nemzetközi felsőoktatási színtéren „kőkemény piac” működik, ahol a pénz és a rangos tanárok vonzzák a hallgatókat.
Az utóbbi évek belső feszültségei és kommunikációs hiányosságai miatt a Zeneakadémia „hajója több léket kapott”, és bár technikailag kiváló muzsikusok képződnek, a lélek, a zene spirituális mélysége egyre inkább háttérbe szorul az előadásokban.
Magyar Zene Háza: új koncepció, új közönség
Ezzel szemben a 2022-ben megnyílt Magyar Zene Háza egy teljesen más filozófiára épül. Batta szerint a Magyar Zene Háza sikerének kulcsa nem a világsztárokban vagy a hagyományos zenei formákban rejlik, hanem abban, hogy másként viszonyul a közönséghez. „Nagyon közvetlen megközelítést” kínál, ahol a látogató nem kívülállóként, hanem résztvevőként van jelen.
Az intézmény épületét a neves japán építész, Sou Fujimoto tervezte, akinek célja az volt, hogy „a semmit hozza létre” – egy tisztás formájában, üvegfalakkal, légies szerkezettel, a természet közelségében. Ez a letisztult, barátságos tér szervesen kapcsolódik a ház szellemiségéhez: a nyitottság, az élményszerűség és a befogadhatóság áll a középpontban. „Derű árad a házból” – fogalmazott Batta, és ez a hangulat, a Városliget közelségével együtt, mágnesként vonzza a közönséget.
A Magyar Zene Háza nem kizárólag koncerteket kínál: hangkiállítás, zenei workshopok, interaktív terek és edukációs programok gazdagítják a látogatók élményeit. Ez a sokszínűség és interaktivitás nemcsak itthon, de külföldön is figyelmet keltett.
Két világ, egy kérdés: hogyan lehet ma zenét közvetíteni?
A Zeneakadémia és a Magyar Zene Háza közti különbség túlmutat az épületeken vagy a programokon. Két eltérő világképet képviselnek: míg az egyik a művészet „szentélyeként” működik, addig a másik egy demokratikus, sokcsatornás, élményalapú modell. Batta szerint a Zene Háza sikere egyértelműen azt bizonyítja, hogy „kellenek az új épületek, kell az új koncepció”, mert a közönség eléréséhez ma már nem elegendő a hagyományos, távolságtartó forma.
A klasszikus zene jövője tehát nem csak a művészek, hanem az intézmények bátorságán is múlik: képesek-e új nyelvet találni a 21. századi emberhez, vagy megelégszenek a múlttal való azonosulással. A kérdés nyitott, a válasz pedig – talán – mindkét megközelítés ötvözésében rejlik.
