Koponyák a gyarmatosítás árnyékában – A rasszista tudomány öröksége az Edinburghi Egyetem „koponyaszobájában”
Több száz emberi koponya sorakozik precízen elrendezve, arccsont az arccsonthoz simulva, mahagóni keretbe foglalt üvegvitrinekben az Edinburghi Egyetem orvosi karán. Némelyikükön mára megfakult, foszladozó címkék vannak, másokon festett katalógusszám, egy koponyán aranyfog, néhányon pedig még mindig megtalálható egy-egy darabka bőrszövet. Ez a különös helyiség az egyetem „koponyaszobája” – és vele együtt egy megrázó történelmi örökség őrzője is.
A rassztudomány eszközei voltak
A koponyák között találhatók önkéntes adományok, kivégzett skót gyilkosok maradványai, de olyan őslakos személyek földi maradványai is, akiket katonatisztek hoztak haza hadjárataik során a Brit Birodalom különböző gyarmatairól. Számos darabot a XIX. században virágzó, mára már teljesen hiteltelenné vált frenológia hívei gyűjtöttek össze. Ez az áltudomány azt állította, hogy az emberi koponya formája alapján meg lehet ítélni az intelligenciát és a jellemet – egy olyan eszmerendszer, amely a fehér felsőbbrendűség képzetét táplálta és terjesztette.
A gyűjtemény része két fiatal testvér koponyája is, akik egykor Edinburghban tanultak. Nevük ugyan nem szerepel a hivatalos katalógusban, de anyakönyvi és egyetemi halálozási adatok alapján valószínűsíthető, hogy George Richards, a 21 éves orvostanhallgató, aki 1832-ben feketehimlőben halt meg, és öccse, az akkor 18 éves teológus, Robert Bruce, aki egy évvel később tífuszban vesztette életét. A két testvér koponyája eredetileg a South Leith-i templomkert sírjában nyugodott volna – hogyan kerültek mégis a frenológiai társaság gyűjteményébe, nem ismert, de szinte biztos, hogy tudományos célból emelték ki őket.
A kevert származás mint „kutatási cél”
A testvérek feltehetően afrikai-európai származásúak voltak, Barbadoson születtek egy George Richards nevű orvos gyermekeként, aki maga is az Edinburghi Egyetemen tanult, majd cukornádültetvényeken praktizált, ahol rabszolgákat is birtokolt – nem kizárt, hogy gyermekei anyja is közéjük tartozott. Az 1858-as frenológiai katalógus szerint a koponyák (1. és 2. szám alatt) „mulatt” orvosi és teológiai hallgatókhoz tartoztak. A dekolonizációs jelentés szerint épp e kevert származás keltette fel az érdeklődést: a frenológusok számára a „mulatt” kategória egyszerre volt egzotikus, zavarba ejtő és tudományos szempontból „érdekes”.
A Richards fivérek koponyája csak két darab a körülbelül 400-ból, amelyet a frenológiai társaság gyűjtött össze, majd később az anatómiamúzeum 1500 darabos koponyakollekciójába olvasztottak. Ezek jelenleg is a „koponyaszobában” találhatók, amelyet a Guardian újságírói most kivételes engedéllyel látogathattak meg.
A gyarmati múlt nyomai
A jelentés szerint a koponyák jelentős részét beleegyezés nélkül emelték ki börtönökből, elmegyógyintézetekből, kórházakból, régészeti helyszínekről és csataterekről, vagy egyszerűen elrabolták őket a gyarmatokon. A kollekció sok darabját volt Edinburgh-i hallgatók és orvosok küldték haza a világ minden tájáról – ajándékként.
„Nem lehet elhallgatni, hogy ezek közül néhányat kifejezetten azzal a céllal gyűjtöttek be, hogy egy adott rasszhoz tartozó embert mutassanak be, akit alacsonyabb rendűnek tartottak a fehér embernél” – mondta Prof. Tom Gillingwater, az Edinburghi Egyetem anatómia tanszékének vezetője. Hozzátette: „Ettől nem lehet eltekinteni.”
Tudomány vagy ideológia?
A frenológiai társaságot George Combe ügyvéd és testvére, Andrew Combe orvos alapította, tagjai között sok orvos is volt, és az egyetem egyes professzorai is aktív résztvevői voltak a mozgalomnak. A frenológia ugyan sosem szerepelt hivatalos tantárgyként az egyetem képzésében, de a gyűjtemény mégis mély nyomot hagyott a tudományos és kulturális életben. Combe nagy sikerű könyve, Az ember alkata a 19. század egyik nemzetközi bestsellere lett, és a könyv bevételeiből létrehozott Combe Alapítvány támogatta az első pszichológiai tanszék létrehozását is az egyetemen.
Bár sok orvos nyíltan bírálta a frenológiát tudománytalan módszerei miatt, közülük többen mégis elfogadták a fajok közötti biológiai különbségek gondolatát. Dr. Ian Stewart kutatása szerint például Alexander Monro III professzor azt tanította, hogy „a néger koponya – és így az agy is – kisebb, mint az európaié”. Robert Jameson professzor pedig az 1810-es években előadásain hierarchikus ábrákkal mutatta be az emberi fajokat az intelligencia és agyméret alapján.
A helyreállítás hosszú folyamata
A jelenlegi dekolonizációs vizsgálat egyik ajánlása az, hogy az egyetem nagyobb hangsúlyt fektessen az ősi emberi maradványok visszajuttatására eredeti közösségeikhez. Ez azonban bonyolult és időigényes folyamat. Bár több mint 100 koponyát már visszajuttattak, minden eset hosszú egyeztetést igényel az érintett közösségekkel. Sokszor még azt sem könnyű eldönteni, melyik leszármazott közösség jogosult a maradványokra.
Gillingwater professzor szerint a Richards testvérek ügye különösen érzékeny, mert bár a bizonyítékok erősek, a törvényes azonosításhoz szükséges forenzikus pontosság hiányzik. „Nem lehet jogilag megalapozott döntést hozni, ha nem tudjuk biztosan, kik is voltak” – mondta.
A professzor hangsúlyozta: sok koponya sosem lesz azonosítható, és eredetük örökre homályban marad. „Ez az, ami miatt gyakran álmatlanul forgolódom” – mondta. „De amit biztosan megtehetünk, az az, hogy gondoskodunk róluk. Már évszázadok óta nálunk vannak. Megérdemlik a tiszteletet és a méltóságot – egyenként.”
Forrás: The Guardian (Hannah Devlin és Severin Carrell írása)
A legfrissebb tudományos cikkek
