Chuck Mangione elhunyt – búcsú egy jazzlegendától
Álmában hunyt el az ikonikus amerikai zeneszerző és trombitaművész
Életének 84. évében, 2025. július 22-én, álmában hunyt el Chuck Mangione, a kétszeres Grammy-díjas amerikai jazz-zenész. A hírt családja jelentette be csütörtökön a Rochester Democrat and Chronicle helyi lapnak küldött közleményében. A világhírű művész békésen távozott rochesteri otthonában, New York államban.
„Chuck Mangione családja mély szomorúsággal tudatja, hogy Chuck 2025. július 22-én, álmában elhunyt” – áll a közleményben. A hírt szóvivője is megerősítette a People Magazine-nak, miközben hivatalos weboldalán is megjelent a gyászhír: „Sajnálattal közöljük, Chuck Mangione eltávozott.”
Egy zenészcsaládból indult, jazzbe született bele
Charles Frank Mangione 1940. november 29-én született Rochesterben, olasz származású családban. Már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a jazzel, köszönhetően édesapjának, aki rendszeresen játszotta lemezjátszóján a korszak nagyjainak felvételeit, miközben más gyerekek Elvis Presleyt vagy Jerry Lee Lewist hallgatták.
A Rochesteri Zenei Hírességek Csarnokának életrajza szerint édesapjuk gyakran vitte el Chuckot és bátyját, a zongorista Gap Mangione-t jazzklubokba, vasárnapi matinékoncertekre. Nem volt ritka, hogy a fellépő művészek – például Carmen McRae vagy Art Blakey – később náluk vacsoráztak. „Chuck úgy nőtt fel, hogy azt hitte, minden családnál vacsorázik néha egy jazzlegenda.”
Jazz Brothers és Eastman School of Music
Chuck Mangione középiskolásként bátyjával együtt alapította meg első zenekarát, a Jazz Brothers-t. Később a híres Eastman School of Music hallgatója lett, ahol 1963-ban diplomázott zene szakon. Öt évvel később visszatért tanítani: 1968 és 1972 között az intézmény jazzegyüttesét vezette, és nagy szerepet vállalt a jazzoktatás fejlesztésében.
Grammy-díjak, világsiker és olimpiai fellépés
Szólókarrierje kiemelkedően sikeres volt. Több mint harminc albumot jelentetett meg, amelyekből világszerte milliók keltek el. Összesen 13 Grammy-díjra jelölték, és kettőt el is nyert: 1977-ben a Bellavia, majd 1979-ben The Children of Sanchez című albumáért.
Legnagyobb slágere, a Feels So Good című 1977-es albumról, a címadó dal, minden idők egyik legsikeresebb jazzfelvétele lett. 1980-ban pedig a Lake Placid-i téli olimpia záróünnepségén lépett fel.
Életmű és örökség
2009-ben Chuck Mangione számos személyes zenei emléktárgyát a washingtoni Smithsonian Nemzeti Történeti Múzeumnak adományozta. Három évvel később, 2012-ben hivatalosan is beiktatták a Rochester Music Hall of Fame-be.
Búcsú a rajongóktól – emberi nagyság a színpadon és azon túl
A zenész családja külön hangsúlyozta Chuck Mangione emberi oldalát is. Mint írták: „Chuck zenei pályáját határtalan energiája, őszinte lelkesedése és a színpadról sugárzó tiszta öröm jellemezte.”
„Valódi szeretetet érzett hűséges rajongói iránt. Gyakran ült a színpad szélén egy-egy koncert után, és addig maradt, amíg az utolsó rajongóval is aláíratott egy lemezt vagy közös fotót készített.”
Chuck Mangione halála óriási veszteség a jazz és az amerikai zenei kultúra számára. Olyan örökséget hagyott hátra, amely generációkon át inspirálja a művészeket és a hallgatókat egyaránt.
