Nekrológ a Markó Gemini Band alapítójáról
Gyerekkori zongorázástól a gimnáziumi zenekarig
Markó András Budapesten született, és már hatéves korában zongorázni tanult. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, gimnazistaként a sashegyi Arany János Gimnáziumban megalapította első együttesét, a Luxot. A zenekar 1965 és 1967 között működött, Markó gitáron és furulyán játszott, az erősítést pedig egy régi Pacsirta rádióval oldották meg – ez a barkácsoló kreativitás jól tükrözte a korszak magyar könnyűzenéjének hangulatát.
A Memphisen át a Geminig
Pályafutása a Memphis nevű zenekarban folytatódott 1967 és 1969 között, majd sorsfordító lépésként csatlakozott a korszak egyik meghatározó együtteséhez, a Geminihez. A Gemini a hetvenes években az ország egyik legismertebb rockzenekara lett, és Markó András is jelentős szerepet játszott ebben az időszakban. 1971 és 1973 között párhuzamosan Delhusa Gjonnal is zenélt duó formációban, így nemcsak zenészként, hanem dalszerzőként és szövegíróként is aktív maradt.
A Markó Gemini Band születése
A Gemini 1978-as felbomlása után Markó nem fordított hátat a zenének. Még ugyanabban az évben megalapította a Markó Gemini Bandet, amelyet élete végéig vezetett. A formáció nem csupán a régi dalok nosztalgikus megszólaltatására vállalkozott, hanem saját zenei világot épített fel – a tisztességes muzsikálásra, közönség iránti alázatra és élő zenére építve.
Balatonfüredi nyarak és búcsú a színpadtól
Az elmúlt években Markó András és zenekara nyaranta rendszeresen fellépett Balatonfüreden, ahol stabil részei lettek a város zenei életének. A közönség számára minden alkalom ünnep volt: a Gemini dalai és a Markó-féle színpadi jelenlét emlékeztette a hallgatókat arra, miért is fontos az élő zene.
Utolsó koncertjét 2024. július 5-én adta. Ezt követően kórházba került, ahonnan többé már nem tért haza. Július 22-én, kedden, életének 78. évében elhunyt.
Egy csendes legenda távozása
Markó András halálával a magyar könnyűzene egy halk, de meghatározó alakját veszítette el. Nem vált botrányhőssé, nem kereste a reflektorfényt, mégis jelen volt több generáció zenei élményeiben – akár a Gemini korszakos slágereivel, akár a balatoni koncertek bensőséges hangulatával.
Öröksége azokban a dalokban él tovább, amelyeket százezrek dúdolnak ma is. Távozása fájó, de munkássága maradandó: egy zenészé, aki hű maradt a muzsikához és közönségéhez – a kezdetektől az utolsó hangig.
