Megváltozó látás a világűrben – mit tanulhatunk az űrhajósok szemén keresztül?
Hirtelen látásromlás az űrben: mi az a SANS?
Amikor az űrhajósok huzamosabb időt töltenek az űrállomáson – gyakran hat hónapot vagy még többet –, különös változásokat kezdenek észrevenni látásukban. Egyre többen tapasztalják, hogy olvasáshoz erősebb szemüvegre van szükségük. A kutatók felfedezték, hogy a látásromlás mögött az úgynevezett látóideg-korong duzzanata és a szemgolyó alakjának ellaposodása áll. Ez az állapot a „űrhöz köthető neuro-okuláris szindróma”, azaz a SANS (Space-Associated Neuro-Ocular Syndrome) nevet kapta.
A combszorító teszt: lehetséges megoldás egy földi problémára is?
A mikrogravitáció hatására a testfolyadékok – köztük a vér és az agy-gerincvelői folyadék – a test alsó részéből a fej felé áramlanak. Ez a folyadékelmozdulás szerepet játszhat a SANS kialakulásában. A NASA jelenleg a „Thigh Cuff”, vagyis „Combszorító” vizsgálatot végzi, amely azt tanulmányozza, hogy a comb köré erősen felhelyezett pántok képesek-e megváltoztatni a testben zajló folyadékmozgást, különösen a szem és a szív körül. Ha ez működik, a szorítók hasznos eszközök lehetnek a jövőbeli Hold- és Mars-missziók során, de akár földi betegségek – például hosszan tartó ágynyugalom – tüneteinek enyhítésére is alkalmazhatóak lennének.
A vérkeringés útja mikrogravitációban
A 2015 és 2020 között zajló „Fluid Shifts” vizsgálat elsőként mutatta ki, hogy az agyból való véráramlás jelentősen megváltozik az űrben. A „Látásromlás és agynyomás” (Vision Impairment and Intracranial Pressure – VIIP) program keretében a kutatók vizsgálták a szem és az idegek állapotát szemvizsgálatokkal, retina képalkotással, MR-felvételekkel, valamint több mint 300 űrhajós kérdőíves megkérdezésével.
Egy tanulmányban a tudósok kiemelik, hogy ezek az új technikák jelentősen hozzájárultak a SANS jobb megértéséhez. Egy másik fejlesztés egy fejre rögzíthető VR-eszköz, amely multimodális vizsgálatokat végezhet – invazív beavatkozás nélkül –, ezzel is segítve a diagnosztikát.
Egyéni esetek és a B-vitaminok szerepe
Az egyik dokumentált eset egy űrhajós volt, akinél a hat hónapos küldetés után különösen súlyos szemváltozásokat észleltek. Érdekes módon az illető állapota javult, miután B-vitaminokat kezdett szedni, és a legénység egy része távozásával csökkent a fedélzeti szén-dioxid-szint. Bár egyetlen eset alapján nem lehet ok-okozati összefüggést kimondani, a javulás mértéke azt sugallja, hogy egyesek érzékenyebben reagálnak a környezeti tényezőkre.
A szem szöveteinek merevsége és az öregedés
A Kanadai Űrügynökség (CSA) „SANSORI” azt vizsgálta, hogy a szemgolyót körülvevő szövetek merevségének csökkenése hozzájárul-e a SANS kialakulásához. A Földön a szöveti merevség változása – például zöldhályog vagy rövidlátás esetén – gyakori az öregedéssel. A kutatás megállapította, hogy a hosszú űrrepülés hatással van ezekre a mechanikai tulajdonságokra, ami hozzájárulhat a szemproblémákhoz – és akár a földi időskori látásromlás jobb megértéséhez is.
Génexpresszió, mesterséges gravitáció és a jövő űrmissziói
A japán JAXA ügynökség MHU-8 vizsgálata az űrrepülés hatásait tanulmányozta egereken. A kutatók kimutatták, hogy a DNS és a gének kifejeződésének változása az optikai ideget és a retinát is érinti. Emellett azt is megállapították, hogy a mesterséges gravitáció mérsékelheti ezeket a változásokat, így hatékony megelőző eszköz lehet a jövő hosszú távú küldetései során.
Zárszó
Bár az űrrepülés új kihívásokat jelent az emberi szervezet számára, ezek a kutatások nemcsak az űrhajósok egészségét védhetik meg, hanem a Földön élők számára is új gyógyászati megoldásokat kínálhatnak. A látás változása az űrben nem csupán tudományos érdekesség: tükröt tart elénk arról, hogyan működik – és hogyan sérülhet – az emberi test a legextrémebb környezetekben is.
