Alan Bergman, Oscar-díjas dalszövegíró, a klasszikus hollywoodi filmzenék egyik utolsó élő legendája, 99 éves korában, Los Angeles-i otthonában hunyt el csütörtök este – jelentette be a család szóvivője, Ken Sunshine.
Bár az utóbbi hónapokban légzési problémákkal küzdött, egészen a legvégéig írt dalszövegeket. Életművét feleségével, Marilyn Bergmannel együtt építette fel – házasságuk 1958-tól 2022-ig, Marilyn haláláig tartott, munkakapcsolatuk pedig a 20. századi amerikai könnyűzene egyik legtermékenyebb és legmeghatározóbb szerzőpárosává tette őket.
A zene nyelve: házasság és művészi szövetség
Alan és Marilyn Bergman egymástól függetlenül, mégis sorsszerűen indultak el ugyanazon az úton: ugyanabban a brooklyni kórházban születtek négy év különbséggel, ugyanabban a városrészben nőttek fel, ugyanazokra a gyerekkoncertekre jártak a Carnegie Hallba, majd ugyanabban az évben, 1950-ben költöztek Kaliforniába.
Egy zeneszerző révén találkoztak Los Angelesben – más időpontban dolgoztak nála, de ugyanaz a dallam kísérte első közös munkájukat. A kapcsolat hamar mélyülni kezdett, Alan egy Fred Astaire által felénekelt dal, a That Face lemezével kérte meg Marilyn kezét.
Több száz sláger, számtalan díj, mégis szerényen a háttérben
A Bergman-házaspár olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Marvin Hamlisch, Michel Legrand, Quincy Jones vagy Cy Coleman. Ők adták a szavakat több száz filmhez és slágerhez, melyek közül sok legalább annyira ismertté vált, mint a film maga.
Műveiket olyan előadók vitték sikerre, mint Frank Sinatra, Michael Jackson, Tony Bennett, Ray Charles és leggyakoribb társuk, Barbra Streisand. Közös munkájukból született például a Streisand–Neil Diamond duett You Don’t Bring Me Flowers, a Sinatra által ismertté tett Nice ’n’ Easy, és a ’70-es évekbeli tévésorozatok főcímdalai, például a Maude vagy a Good Times.
Filmzenéik közé tartozik Ray Charles In the Heat of the Night-ja, a The Thomas Crown Affair-hez írt The Windmills of Your Mind, vagy a Tootsie romantikus balladája, It Might Be You. De a legismertebb művük kétségtelenül a Streisand által előadott The Way We Were, amely a címadó, 1973-as film betétdalaként vált slágerré Robert Redford és Streisand főszereplésével. Marvin Hamlisch zenei alapjára írt szöveg a nosztalgia önmagát tükröző, szinte fájdalmasan szép himnusza lett, első sora – „Memories / light the corners of my mind / misty watercolor memories / of the way we were” – a popkultúra örök idézetévé vált.
Emlékek / beragyogják elmém sarkait / ködös akvarell-emlékek / arról, ahogy egykor voltunk.
Az Oscar-díjak mellett az együttműködés mélysége számított
A The Way We Were 1974 legkelendőbb dala lett, a Bergman házaspárnak pedig meghozta az egyik Oscar-díjat. További két aranyszobrot kaptak a The Windmills of Your Mind-ért és a Yentl című Streisand-film zenéjéért. Összesen 16 Oscar-jelöléssel büszkélkedhettek, és volt év, amikor három jelölt dal is az ő szövegükkel szerepelt. Emellett két Grammy-, négy Emmy-díjat is nyertek, életműdíjak és személyes elismerések sora övezte pályájukat, például Barbra Streisand 2011-es albuma, a What Matters Most, amely csak Bergman-dalokból állt.
Bár legtöbben filmzenéikről ismerték őket, dolgoztak Broadway-musicaleken is – a Ballroom című színpadi darabon –, és írtak szöveget Joseph Sohm fényképein alapuló zeneműhöz, a Visions of America-hoz is. Alan saját albumot is készített Lyrically, Alan Bergman címmel, ahol maga énekelte el dalszövegeiket. Számára azonban mindig a közös munka jelentette a legtöbbet: úgy jellemezte kapcsolatukat, mint a házimunka – „egyik mos, másik töröl”.
Az utolsó verssorok: az örökség tovább él
Bergman nem szeretett kedvenc dalt megnevezni, de a A Love Like Ours című szerzeményt különösen személyesnek tartotta. A dal ezekkel a sorokkal zárul: „When a rainy day comes around / A love like ours will keep us safe and sound.” Talán ez a versszak foglalja össze legjobban Alan és Marilyn Bergman közös életét – egy szeretettel és zenével teli pályát, amely biztonságot adott nekik, és dallamokkal ajándékozta meg a világot.
Amikor elérkezik egy borús nap, / egy ilyen szerelem, mint a miénk, biztonságban és épségben tart majd minket.
Alan Bergman lánya, Julie és unokája gyászolja. De a világ zenei öröksége is szegényebb lett – egy olyan dalszövegíró távozott, aki a múlt emlékeit tudta megfogalmazni, és akinek soraiban milliók hallották meg saját történeteiket.
