Amikor a könyvesboltban leemeltem a polcról a Tények és tanúk sorozat 2025-ben megjelent új kötetét, még nem gondoltam, hogy egy olyan könyvet vásároltam, amit szinte egy lélegzetvételre fogok elolvasni. Mint sokan mások, Horváth Ádám nevét én is leginkább a Szomszédok című egykori tévésorozathoz kötöttem. Ma már tudom, rendkívül gazdag élete, pályája ennél sokkal többről szólt.
Sorsválasztások a címe a Lévai Júlia szerkesztő, publicista által jegyzett kötetnek, mely egy életútinterjú – és itt következik az első meglepetés – Molnár Ferenc unokájával, Horváth Ádámmal. A történetben előrehaladva folyamatosan szembesülhetünk azzal, hogy a családjában és a gyermekkorában olyan neves személyek voltak jelen, akik a magyar kultúra legkülönbözőbb szegmenseinek meghatározó alakjai voltak.
Dadogása miatt egy évet kellett beköltözve eltöltenie a gyógyulást ígérő szakembernél, és édesanyja nem árulta el neki ezt a tervet, amikor otthagyta őt a terapeutánál. De ő jól vette az akadályokat, később Gaudiopoliszban is élt, ahol egészen a diákköztársaság kultuszminiszteri pozíciójáig vitte.
A Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által vezetett Gaudiopoliszban töltött évek meghatározóak voltak a számára, ahol a háború során árván vagy félárván maradt gyermekek közösségében élt. Itt is két neves személy, Szilágyi János és Orbán Ottó szobafőnöke lett. Három évet töltött itt a kamaszkorából.
Életét végigkíséri a komolyzene iránti szeretet, kórustagból karnagy, majd jelentős komolyzenei műsorok rendezője lett. Megkapó hozzáértéssel beszél ennek a nehéz műfajnak a sajátosságairól. De a sokszínűség itt is jellemzi, hiszen például Nagy Imre és mártírtársai temetése közvetítésének vezető rendezője volt, és sok érdekességet árult el ennek a körülményeiről is. Külföldön is tanulta a televíziózást, ennek tapasztalatai végigkísérték televíziós pályafutását.
Édesapja és nagyanyja is újságírók voltak, édesapja ezen kívül műfordítóként és történészként is ismert. Hosszú éveket töltött börtönben, és ez az időszak nem csak az ő életét, de Horváth Ádámét is komolyan meghatározta. Érzékletesen írja le a szinte egyetlen alkalmat, amikor meglátogathatta apját a börtönben, és ÁVH-s tisztek szűk gyűrűjében találkozhatott vele egy felszínes beszélő keretében, majd később részletesen ismerhette meg azokat a borzalmakat, amelyeket apja a börtönben átélt. Kiszabadulásakor szívesen vállalta magára azt a feladatot, hogy a kinti világ történéseiből gyorstalpalót tartson a papának, és elégedetten állítja, hogy ezt eredményesen teljesítette is egy közös gőzfürdőzés alkalmával.
Énekkari évei számos izgalmas fordulatot tartalmaznak, egy hosszú kínai utazásról is beszámol a könyvben, melynek során kintragadt magyarokkal találkozott. Mindeközben Faludy György, Bárdos Lajos, Réz Pál, Illyés Gyula, Pilinszky és még számtalan ikonikus figura elevenedik meg a lapokon, és az olvasó nem győz csodálkozni életének sokszínűségén.
Részletes fejezet foglalkozik természetesen televíziós működésével, megismerhetjük a műfaj indulásának kezdeti gyermekbetegségeit, és természetesen sok részlet kiderül a Szomszédok indulásának, forgatásainak és egyáltalán egész történetének körülményeiről. Megtudhatjuk többek között azt is, hogy két évig futott úgy a sorozat, hogy nem fizettek érte Horváthéknak, és a kötelező kifizetéseket fedező összegeket össze kellett kunyerálniuk – ahogy ő fogalmaz.
Szakmai életén kívül időnként betekintést enged magánélete részleteibe is, mindezt a szerző közreműködésével úgy tálalja, hogy semmiképp ne menjen el a bulvár felé.
A Sorsválasztások olyan különleges kötet, amelyből nem csupán egy korszak meghatározó személyiségének élete ismerhető meg, de közvetlen, őszinte stílusával feltárja egy már-már elfeledett időszak kulturális és társadalmi hátterét, valódi kordokumentum, mely egyszerre informálja és szórakoztatja olvasóját.
(A kötet a Magvető Kiadó gondozásában látott napvilágot.)
