Egy kozmikus üresség fogságában? – A Föld talán egy óriási űrbuborék belsejében rekedt
Új elmélet oldhatja meg az univerzum tágulásának egyik legnagyobb rejtélyét
A Föld és a Tejútrendszer egy hatalmas, közel egymilliárd fényév átmérőjű kozmikus üresség, más néven void közepén helyezkedhet el – állítják brit csillagászok legfrissebb kutatásukban. Ha ez igaz, az új felfedezés megoldhatja a kozmológia egyik legnagyobb ellentmondását, az úgynevezett Hubble-feszültséget: azt a zavaró tényt, hogy a világegyetem tágulásának sebessége a mérési módszertől függően különböző eredményeket ad.
A kozmikus visszhangok nyomában
A kutatók az ősrobbanás után fennmaradt hanghullámok „visszhangjait”, azaz a baryon akusztikus oszcillációk (BAO-k) mintázatát vizsgálták. Ezek a hullámok az univerzum korai korszakában „fagytak be”, és évmilliárdok alatt meghatározták a galaxisok térbeli eloszlását. A University of Portsmouth kutatócsoportja szerint ezek a mintázatok torzulnak, ha a megfigyelő – jelen esetben mi – egy üresség közepén helyezkedik el.
„Lehetséges, hogy a Tejútrendszer egy nagy, helyi üresség középpontjához közel található” – mondta Dr. Indranil Banik, a kutatás vezetője, aki a brit Nemzeti Csillagászati Konferencián, Durhamben ismertette eredményeiket.
Hubble-feszültség: Miért tágul az univerzum különböző sebességgel?
Az elmúlt években a csillagászok két különböző módszerrel mérték az univerzum tágulásának sebességét. Az egyik módszer távoli galaxisok megfigyelésén alapul, a másik a közeli – helyi – galaxisok mozgását vizsgálja. Az előbbi lassabb tágulást mutat, az utóbbi gyorsabbat.
A kutatók szerint a „helyi gyorsaság” magyarázható lenne azzal, hogy mi egy ritkább anyagsűrűségű régióban élünk, így a környező galaxisok gravitációja lassan kifelé húzza a régiónkból az anyagot – ezáltal úgy tűnik, mintha a körülöttünk lévő univerzum gyorsabban tágulna.
„Ahogy az üresség kiürül, az objektumok távolodási sebessége is nagyobbnak látszik” – magyarázta Banik. Ez torzítja a méréseket, és feloldhatja a Hubble-feszültséget.
A magányos világegyetem lehetősége
A feltételezett void körülbelül egymilliárd fényév széles lenne, és a galaxisok sűrűsége 20 százalékkal alacsonyabb lenne benne, mint az univerzum átlagában. Ez azonban szembe megy azzal a jelenlegi kozmológiai alapfeltevéssel, hogy a világegyetem nagy léptékekben homogén – vagyis az anyageloszlásnak egyenletesnek kellene lennie.
Bár az univerzumban természetes módon alakulnak ki galaxis-csoportosulások és köztük voidok, ezeknek elvileg ki kellene egyenlítődniük nagyobb léptékben. Az, hogy mi egy ekkora, különálló „üres buborékban” vagyunk, meglepő és vitára okot adó felvetés.
A bizonyíték: torzult akusztikus oszcillációk
Banik és csapata 20 évnyi adatsort vizsgált meg, amelyeket a BAO-k megfigyelésére használtak, és ezek szerint a mintázatok valóban eltérnek attól, amit egy homogén univerzumban várnánk. Ez támogatja azt az elképzelést, hogy a Föld és a Tejútrendszer egy nagyobb üresség közepén helyezkedik el.
A következő lépések során a kutatók azt fogják vizsgálni, hogyan befolyásolja a „voidban” való élet más kozmológiai jelenségek megértését, például a galaxisformálódást, a sötét energia viselkedését vagy a háttérsugárzás torzulásait.
Egy kozmikus paradoxon nyomában
A felfedezés nemcsak a Hubble-feszültség magyarázatát hozhatja el, hanem azt a filozófiai kérdést is újra felveti, hogy mennyire vagyunk valóban „átlagos” megfigyelők a világegyetemben. Ha mi éppen egy ilyen ritka és különleges helyen vagyunk, az kérdéseket vet fel a kozmológiai elv érvényességével kapcsolatban.
És ha valóban egy hatalmas, magányos űrbuborék fogságában élünk, talán sokkal egyedülállóbb a létezésünk a világegyetemben, mint azt korábban hittük.
(Forrás: Sciencefocus.com)
