Ősi folyóhálózat nyomaira bukkantak a Mars déli felföldjein – Sokkal nedvesebb bolygó lehetett, mint eddig hittük
Több mint 16 000 kilométernyi ősi meder a vörös bolygón
Mintegy 16 000 kilométernyi, több milliárd éves folyómeder nyomait fedezték fel kutatók a Mars déli, kráterekkel sűrűn borított felföldjein – számoltak be brit tudósok. A nagy felbontású műholdfelvételek alapján megállapították: a vörös bolygó egykor sokkal vizesebb, csapadékosabb hely lehetett, mint eddig feltételezték.
A geológiai képződményeket a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) és a Mars Global Surveyor űrszondái által készített részletes képeken azonosították. A felfedezett ősi vízfolyások egy része rövidebb, de mások több mint 160 kilométer hosszan kanyarognak, sőt egymásba kapcsolódva bonyolult hálózatokat alkotnak.
Ahol korábban nem is számítottak vízre
„Víz nyomait már számtalanszor felfedezték a Marson, de ami most igazán figyelemre méltó, az az, hogy egy olyan területen találtunk bizonyítékokat, ahol sokáig úgy gondoltuk, nincs is erre utaló jel” – mondta Adam Losekoot, a brit Open University doktorandusza, a kutatás vezetője.
Losekoot szerint a talált folyómedrek csakis rendszeres csapadék – eső vagy hó – hatására alakulhattak ki és maradhattak fenn ilyen kiterjedésben. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Noachis Terra (azaz „Noé földje”) nevű ősi marsi táj egykor csapadékos klímájú lehetett, ellentétben az eddig ismert szikár geológiai képpel.
A Mars egyik legősibb vidéke rejtette a nyomokat
A Noachis Terra a Mars egyik legrégebbi és legjobban kráterezett régiója, amely a bolygó történetének Noachian korszakára utal, hozzávetőleg 3,7 milliárd évvel ezelőttről. Korábbi éghajlati modellek szerint ebben az időszakban bőséges esőzés vagy hóesés formálhatta a tájat, ám a konkrét vízfolyásos nyomokat sokáig hiába keresték.
A kutatók a NASA nagy felbontású műholdképein végzett részletes elemzéssel mintegy 10 millió négyzetkilométeres területet vizsgáltak meg – ez közel kétszerese Ausztrália területének. A képeken feltűntek az úgynevezett fluvialis szinuszos gerincek, más néven inverz csatornák nyomai: ezek olyan geológiai formák, amelyek egykor víz által szállított és lerakott üledékből keletkeztek, majd az idők során megkeményedtek, és a környező puhább kőzetek lepusztulása után a felszín fölé emelkedve jól látható gerinceket képeznek.
Ősi árterek, kanyargó mellékfolyók, kiszakadt kráterszélek
„Sok kis gerincszakaszt találtunk, ezek több száz méter szélesek és átlagosan 3,5 kilométer hosszúak, de némelyikük ennél jóval nagyobb méretű” – mondta Losekoot. Egyik, az MRO által készített felvételen egy teljes folyóhálózat kivehető: benne kanyargó mellékágakkal, és olyan pontokkal, ahol az ősi folyópartok áttörtek, majd egy kráterbe ömlöttek. A víz valószínűleg feltöltötte a krátert, majd a túlsó oldalon ki is folyt belőle.
A Mars egykori vízvilága – és annak pusztulása
A mostani eredményeket a Brit Királyi Csillagászati Társaság éves konferenciáján ismertetik Durham városában. A felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy újabb bizonyítékot szolgáltat a Mars egykori vizes korszakára: amikor a bolygó még melegebb volt, kiterjedt víztömegeket – tengereket, tavakat, folyókat – is hordozott. A Mars azonban azután kezdett kiszáradni, hogy mágneses mezeje meggyengült, és a napszél elpusztította légkörének jelentős részét. A víz ekkor részben elszökött az űrbe.
Ugyanakkor egyes feltételezések szerint jelentős mennyiségű víz még mindig ott lehet a Mars felszíne alatt. Egy áprilisi tanulmány szerint a bolygó sarki jégsapkáin túl akár egy hatalmas víztartalék is megbújhat mélyen a marsi kéreg alatt – talán még felfedezésre várva.
