„A zene mindenkié” – Rost Andrea zenei zarándokútja a legkisebb falvakba is elviszi az éneklés örömét
Van, amikor egy operaénekes nem színpadra lép, hanem falvak főtereire. Nem reflektorfényben áll, hanem gyerekek közé guggol le. Nem áriát énekel, hanem népdalt – és a közönsége nem fekete öltönyben ül, hanem pattogatott kukoricát majszol és ugrálóvárból integet.
Rost Andrea Kossuth-, Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő „A zene mindenkié” elnevezésű nyári zenei programsorozata keretében járja az országot, hogy elvigye a közös éneklés örömét, a zene közösségformáló erejét és a tehetséggondozás lehetőségét a legkisebb településekre is.
“A kérdésem az volt magamhoz: Mi az, amit én kaptam az életben, és mi az, amit én adhatok tovább?” – mondja Rost Andrea, miközben a program elindításáról mesél. A saját magának adott válasza pedig nem lehetett más, mint a zene.
“Gyermekkoromban szinte egész nap énekelgettem. A rádióból, tévéből sokszor hallottam a zenét, és mindig elvarázsolt, de ekkor még fogalmam sem volt, hogy ez hivatásom is lehet!” – idézi fel gyerekkori élményeit Andrea. Innen indult el benne az a felismerés, hogy számtalan gyermek lehet ma is hasonló helyzetben: élvezik a zenét, szeretnek énekelni, de nem látják, hová vezethet ez az út. „Ezért is lett a program neve: A zene mindenkié. Mert hiszem, hogy egy kis faluból is indulhat egy tehetség, akit észre kell venni, bátorítást és lehetőséget kell neki adni.”
A programok során nemcsak énekel, hanem figyel, meghallgat, kapcsolódik – gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel. Ahogy ő nevezi: zarándokúton van. És miközben ad, ő maga is töltekezik.
Közös éneklés – ahol eltűnik a távolság
A sorozat központi eleme a közös éneklés, amelynek ereje Rost Andrea szerint túlmutat önmagán: „Az emberek érzik, hogy szeretettel jövök közéjük. Amikor együtt énekelünk, eltűnik közöttünk minden távolság. Ilyenkor látom, ahogyan a gyerekek megnyílnak felém, a szülők és nagyszülők szemében pedig gyakran könny csillog, önkéntelenül megölelnek. Ez számomra is felejthetetlen élmény.”
Andrea hisz az összművészet erejében. „Az opera is az – zene, szöveg, látvány, színjátszás együtt. És a gyerekeknek nemcsak az éneklés útján indulhatnak, hanem bármelyik művészeti ágban. A cél, hogy szárnyakat kapjanak.” Az együtt éneklés mellett rajzolás, csillámtetoválás, pattogatott kukorica, ugrálóvár és sok-sok játék is várja a résztvevőket – vagyis valódi közösségi élmény születik, ahol a művészet a játékossággal fonódik össze. Rost Andrea szerint a különböző művészeti ágak találkozása segít abban, hogy a gyerekek a zene örömét mélyebben is megéljék:
“Megkérem a gyerekeket, hogy rajzolják le élményeiket. Olyan rajzok születnek, amelyekből egyértelműen látszik, a gyerekekre mélyen hat a népzene és a közös éneklés öröme. Egy kisfiú például egy zöld színessel rajzolt le egy egész kórust – sok kis fejet, arcot, kezeket és lábakat, egészen közel egymáshoz. Ez érzékelteti a szoros összetartozást.”
Tehetségek nyomában – figyelemmel és empátiával
A zarándokút különlegessége, hogy meghallgatásokat is tartanak a helyszíneken, hogy a Művésznő felfedezze a rejtett zenei tehetségeket. “Nem csak azt figyelem, hogy tisztán és jó ritmusérzékkel énekel, hanem azt is, hogy mi csillan meg a szemében. Keresem, hogy ott van-e az a bizonyos tűz a tekintetében, ami a tehetség szikrája.”
Andrea tovább követi a kiválasztott gyerekek zenei fejlődését, valamint fontos számára a családok bevonása is.: „A szülők gondoskodó támogatása elengedhetetlen egy gyermek tehetségének a kibontakoztatásához.”
A zenei zarándokút számos megható élménnyel gazdagította eddig a Művésznőt. „Mátraszelén például épp a Kossuth-nóta végére értünk, amikor váratlanul megszólalt a közeli templom harangja, mintha áldást kaptunk volna. Ez egészen felejthetetlen pillanat volt, mindenki egyszerre kapta fel a fejét és elcsendesedtünk egy kicsit.”
Rost Andrea szerint ez az utazás egészen más élményt nyújt számára, mint a világ nagy koncerttermei: „Ott a professzionális előadóművész szerepében állok színpadra, itt azonban emberként, valódi közösségek tagjaként lehetek jelen. Számomra ez most egy egészen új, nemes feladat.”
A jövő ígérete: a zene valóban mindenkié
A jövőt illetően Andrea tele van tervekkel és lelkesedéssel: „Azt biztosan tudom, hogy szeretném ezt a programot továbbvinni, a tehetségeket támogatni, a közösségeket tovább építeni. Abban hiszek, hogy az ilyen zenei találkozásokkal a gyermekek és családjaik lelkileg erősebbé, nyitottabbá és boldogabbá válnak.”
„Legyünk újra egy éneklő nemzet. Hiszem, hogy Kodály Zoltán szavait is idézve, »a zene mindenkié« – egytől egyig, minden emberé.” – így zárja gondolatait Rost Andrea, melyben minden benne van, amiről a programsorozat szól.
