Miért nem találtuk meg eddig az élet nyomait a Marson? – A NASA új kutatása választ adhat a rejtélyre
Egy örök kérdés nyomában
Évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat a kérdés: ha a Mars egykor hasonló körülményeket biztosított, mint a Föld, miért nem találjuk az élet nyomait a felszínén? A vörös bolygó kopár, hideg és száraz, miközben bolygószomszédukon virágzik az élet. A különbség megdöbbentő – és most úgy tűnik, a NASA új kutatása végre közelebb visz bennünket a válaszhoz.
A Nature című neves tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a kulcs nem más, mint a bolygó egyensúlyának hiánya a szén-dioxid légköri körforgásában. A kutatást vezető Edwin Kite és csapata a NASA Curiosity marsjárójának méréseire alapozva jutott erre a következtetésre.
Az élet feltételei megvoltak – de nem tartósan
A NASA Curiosity roverének egyik legújabb felfedezése karbonátásványokban gazdag kőzetekre vonatkozik. Ezek az ásványok – melyek a Földön például a mészkő formájában ismertek – úgy viselkednek, mint egyfajta geológiai szivacs: magukhoz vonzzák a szén-dioxidot a légkörből, és hosszú időre csapdába ejtik azt.
Ez a folyamat önmagában még nem lenne probléma – a Földön például ugyanígy működik –, csakhogy a Mars esetében hiányzik az egyik kulcselem: a vulkáni visszatáplálás. A Földön a vulkánkitörések visszajuttatják a légkörbe a korábban elraktározott szén-dioxidot, így egy kiegyensúlyozott klímaciklus jön létre, amely lehetővé teszi a folyékony víz – és így az élet – fennmaradását.
A Marson viszont a vulkáni aktivitás sokkal gyengébb volt, így a szén-dioxid kivonása után nem történt megfelelő pótlás, és a bolygó klímája összeomlott: lehűlt, kiszáradt, és hosszú távon élhetetlenné vált.
Rövid oázisok, hosszú sivatag
A modellvizsgálatok szerint a Mars történetében voltak lakható időszakok, de ezek csupán rövid „oázisokat” jelentettek egy hosszú, élettelen korszak előtt. Az élet esetleges megjelenéséhez szükséges folyékony víz jelen volt ugyan, de csak átmenetileg.
A kutatók számításai szerint a víz jelenlétének rövid periódusát akár 100 millió évnyi szárazság is követhette. Ez az időtartam túl hosszú ahhoz, hogy az élet, ha valaha kialakult is, fennmaradjon vagy elterjedjen. Ez magyarázhatja, hogy miért nem találunk életnyomokat a Mars felszínén – a feltételek egyszerűen nem voltak tartósak.
Mi lehet most a felszín alatt?
Kite szerint ugyanakkor még mindig lehetséges, hogy a Mars mélyebb rétegeiben található folyékony víz, amely kedvezőbb feltételeket biztosíthat az élet számára. Azonban a felszín alatti víz kimutatása jelenleg rendkívül nehéz technikai feladat, és nem állnak rendelkezésre az ehhez szükséges eszközök.
A NASA egyik legnagyobb reménysége, a Perseverance rover, jelenleg is gyűjti a felszíni mintákat a Marsról, melyek laboratóriumi vizsgálata kulcsfontosságú lehetne az ősi élet nyomainak keresésében. Ám ezeket a mintákat még nem sikerült visszahozni a Földre, és a NASA költségvetési megszorításai miatt egyre kétségesebb, hogy mikor – vagy egyáltalán megtörténhet-e – ez a kulcsfontosságú lépés.
Tanulság: a feltételek nem minden
A kutatás legfontosabb üzenete az, hogy az élet kialakulásához nemcsak megfelelő körülmények, hanem azok hosszú távú fennállása is szükséges. A Mars története azt mutatja: hiába van jelen a víz, ha csak átmenetileg; hiába csapdázza el a szén-dioxid a kőzet, ha a vulkánok nem tudják visszaadni a légkörnek.
Ez a felismerés nemcsak a Mars múltjára vet új fényt, de az exobolygók kutatására is hatással lehet. Ha élet után kutatunk más világokon, nem elég csak a lakhatóság pillanatnyi jeleit vizsgálni – az időtartam és a bolygó geológiai dinamikája is legalább ilyen fontos.
Összefoglalva: a Mars talán valóban hordozta az élet csíráját, de a természetes ciklusok hiánya, a rövid életű vízjelenlét, és a klíma instabilitása miatt az élet nem virágozhatott ki úgy, mint a Földön. És éppen ez a válasz arra, miért nem találtuk meg eddig az élet nyomait a Marson – talán soha nem volt idő rá, hogy nyomot hagyjon.
