„Egy csoda részese vagyok” – Kapu Tibor élményei az űrből az Axiom–4 küldetés során
Földöntúli élmények egy magyar űrhajóstól
Kapu Tibor, Magyarország második űrhajósa a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) jelentkezett be 2025. július 4-én, hogy válaszoljon a magyar sajtó kérdéseire egy különleges, élő kapcsolat keretében. A budapesti HUNIVERZUM Látogatóközpontban tartott eseményt Szujó Zoltán, televíziós újságíró és sportriporter moderálta.
Az Axiom–4 küldetés keretében június 26-án startolt el a texasi Cape Canaveralről a Grace űrhajó, amelynek egyik utasa Kapu Tibor volt. A HUNOR Magyar Űrhajós Program keretében kijelölt kutatóűrhajós most először adott részletes beszámolót élményeiről és munkájáról az ISS fedélzetén.
„Az azóta eltelt valamennyi nap egy csoda”
Kapu Tibor így fogalmazott az élményről:
„Isteni élmény volt részese lenni a Grace űrhajó felbocsátásának, és az azóta eltelt valamennyi nap egy csoda, beleértve azt is, amikor először megpillantottuk a Földet.”
Szavai szerint nincs az a fotó, ami visszaadhatná, milyen érzés fentről látni bolygónkat:
„Bár sok képet láttam korábban a Földről, de nincs, ami vissza tudná adni, mennyire gyönyörű, fényes és színes. Amikor lemegy a Nap, minden narancssárga, amikor besötétedik, akkor pedig tengerészkék. Kilencven perc alatt megkerüljük a bolygót, minden öt percben történik valami, ami korábban nem.”
Magyar kutatások az űrben – „méltán lehetünk büszkék”
Kapu hangsúlyozta: a misszió során hatvan tudományos kísérlet zajlik, ebből legalább huszonöt magyar egyetemek, kutatók és vállalatok hozzájárulásával valósul meg. Mint mondta:
„Ez hatalmas hozzájárulás egy nemzetközi misszió keretében, gyakorlatilag miénk, magyaroké a legmagasabb szám, amire méltán vagyunk büszkék. Hiszem, hogy azok a kutatók, akik a HUNOR-programban közreműködtek, meg fogják találni a helyüket a versenypiacon is.”
Felbocsátás – „13 másodpercre voltunk attól, hogy elnapoljuk”
A sajtóesemény során Kapu Tibor visszaemlékezett az indulásra is:
„Szerencsére a személyzettel jól bírtuk a helyzetet, még élveztük is. Amikor elindult a visszaszámlálás, nehéz volt elhinni, hogy végre valóban megtörténik, és volt egy tíz-tizenöt perc, aminek a végén 13 másodpercre voltunk attól, hogy ezt az eseményt is elnapoljuk.”
Majd hozzátette:
„Maga a felbocsátás, a 8,5 percen keresztüli robaj sokkal hangosabb, gyorsabb, mint azt előzetesen gondoltam, végig mosolygás volt, majd egyszer csak csend és súlytalanság.”
Kihívások a világűrben – „ruhát hajtogatni lehetetlen”
Kapu Tibor az ISS-en végzett munkájáról is beszélt. A napi feladatok sokfélesége, a koncentráció és az alkalmazkodás jelentik a legnagyobb kihívást:
„Rendkívül könnyű itt elhagyni dolgokat, és nehéz fókuszálni. A mostani sajtóesemény előtt nem sokkal még egy pszichológiai kérdőíven, azelőtt egy kísérleten kellett dolgoznom. Ruhát hajtogatni lehetetlen a fedélzeten.”
Beszámolt arról is, hogy a legendás pille műszert – amely részecskék mérésére alkalmas – még nem próbálhatta ki, de ez a közeljövőben megtörténik, méghozzá az űrállomás orosz szegmensében, amit különösen izgalmasnak tart.
„Nem egy ember útja, hanem egy nemzeté”
A magyar űrhajós küldetése túlmutat egyéni teljesítményen. Kapu Tibor szerint ez nem csak az ő története:
„Az út, amit én bejártam, nem egy emberé, hanem a teljes magyar nemzet küldetése. Kis nemzetként megvalósult egy álom, itt vagyok a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Elképesztő és menő érzés volt a saját és édesapám nevével ellátott, zászlónkkal ellátott szkafanderrel utazni.”
A jövő: magyar űrprogram folytatása
Kapu Tibor zárásként reményét fejezte ki, hogy a HUNOR-program nem ér véget ezzel a küldetéssel:
„Nagyon szeretnénk, hogy tovább folytathatnánk a programot. Az elmúlt három-négy évben számos kutató, orvos és mások dolgoztak sokat azért, hogy megtanuljuk egy űrhajós kiválasztását és felkészítését. Az űrkutatás hatalmas lehetőség a terület minden jelenlegi és jövőbeni szereplőjének és a fiatalok számára a jövőben.”
Kapu Tibor a jelenlegi küldetésével nem csupán a világűrt, de a magyar tudományos közösséget is képviseli, új távlatokat nyitva a hazai űrkutatás előtt – ahogy ő fogalmazott: „egy csoda részese vagyok”.
