Iqbal Masih: A gyermekrabszolgaság ellen harcoló fiú tragikus története
Iqbal Masih Pakisztánban született 1983-ban, egy szegény keresztény családban, ahol a túléléshez az is hozzátartozott, hogy a család tagjai bármilyen munkát elvállaltak. Négyéves volt, amikor a családja kénytelen volt kölcsönt felvenni egy helyi szőnyegkészítő üzemtulajdonostól. A hitel fedezetéül Iqbalt, a kisfiút adták oda, rabszolgaként. Ezzel a pillanattal kezdődött el élete legsötétebb időszaka, amely később mégis világszerte reményt jelentett a gyermekrabszolgák számára.
Iqbal napi tizenkét-tizenhat órát dolgozott egy szőnyegszövő műhelyben, súlyos fizikai és pszichés bántalmazás közepette. Az egészsége gyorsan romlani kezdett, a növekedése visszamaradt, és az alultápláltság is egyre nyilvánvalóbbá vált.
Mindezt azért kellett elszenvednie, hogy a családja által felvett mindössze pár dollárnyi kölcsönt „ledolgozza” – egy kölcsönt, amelyet a kegyetlen kamatok miatt gyakorlatilag lehetetlen volt visszafizetni. A fiú azonban nem adta fel. Már gyermekkorában felismerte az igazságtalanságot, amelyben élni kényszerült, és amikor lehetősége adódott, megszökött.
Tízéves korában, 1993-ban találkozott az egyik helyi civil jogi szervezet, a Bonded Labour Liberation Front (BLLF) aktivistáival. Velük együttműködve nemcsak hogy végleg kiszabadult a rabszolgaságból, de harcot is indított azok ellen, akik hasonló módon tartottak fogva gyerekeket.
Közvetlen, őszinte és megrázó tanúvallomásaival, amelyek során saját történetét osztotta meg, rövid idő alatt nemzetközi figyelmet kapott. Fellépett különböző konferenciákon, többek között az Egyesült Államokban is, és élesen bírálta a gyermekmunkát eltűrő rendszereket. Bátran beszélt arról, hogy a gyermekek rabszolgasága nemcsak erkölcstelen, hanem a társadalom egészére nézve is romboló hatású.
Iqbal Masih alig néhány év alatt több száz gyermeket segített kiszabadítani a szőnyegszövő műhelyekből, és megtestesítette azt a bátor és elkötelezett harcost, akinek szavai és tettei képesek voltak megmozdítani a világ közvéleményét. A története példává vált – nemcsak a gyermekjogokért küzdők számára, hanem mindenki számára, aki hisz abban, hogy egyetlen ember is képes változást hozni.
1995. április 16-án, húsvét vasárnapon, 12 éves korában Iqbalt motoron ülő, ismeretlen tettesek agyonlőtték. Halálát hivatalosan balesetként próbálták elkönyvelni, de sokan úgy vélik, hogy a gyerekmunka-ipar érdekeit védő körök álltak a gyilkosság mögött.
Halála hatalmas megrázkódtatást okozott, és világszerte tiltakozásokhoz vezetett. Emlékére azóta is számos országban tartanak megemlékezéseket, iskolák és díjak viselik a nevét, és Pakisztánban – ha nem is teljes sikerrel – szigorították a gyermekmunka elleni törvényeket.
Iqbal Masih rövid élete fájdalmas tanúságtétel arról, hogy milyen kegyetlenségek rejlenek a gyermekmunka mögött, de egyben arról is, hogy milyen hatalmas erővel bír az igazság iránti szenvedély, még egy gyermek testében is. Nevét ma már világszerte a bátorság, a kitartás és az igazságosság szimbólumaként tartják számon.
