Vértanúk a trópusokon – Emléktáblát avattak a Celebeszen mártírhalált halt Cseszkó házaspárnak Hódmezővásárhelyen
Egy magyar orvos házaspár, akik kórházat alapítottak az indonéz szigetvilágban, életüket áldozták az emberi méltóságért és a hitükért. Nyolcvan év után most dombormű őrzi emléküket az Ótemplom falán.
Megható és történelmi jelentőségű pillanatnak lehettek tanúi azok, akik június második vasárnapján részt vettek a hódmezővásárhelyi Ótemplomban tartott hálaadó istentiszteleten, majd az azt követő emléktábla-avatáson. A templom falán mostantól Cseszkó Gyula (1902–1945) és felesége, Hadady Emma Róza neve és példája hirdeti, mit jelent a valódi emberség, hit és önfeláldozás – akkor is, ha mindezt egy távoli trópusi szigeten, az ismeretlenségben valósította meg egy magyar házaspár.
A Celebeszre vezető út
A Cseszkó házaspár története a 20. század harmincas éveiben indult, amikor a fiatal orvos és felesége előbb Hollandiába, majd onnan az akkori holland gyarmati területre, az indonéziai Celebesz szigetére (ma: Sulawesi) költöztek. Munkájukról még egy korabeli holland orvosi folyóirat is beszámolt: egy kórházat alapítottak a semmiből, és fáradhatatlanul ezreket gyógyítottak a falusi lakosság köréből. Mindezt a gyarmati világban, minimális erőforrásokkal, de annál nagyobb emberséggel és hivatástudattal tették.
A háború mindent megváltoztatott
A második világháború éveiben a japán császári hadsereg elfoglalta a térséget, és vele együtt a Cseszkó házaspár is az elnyomás és brutalitás áldozata lett. Cseszkó Gyulát internálták, és egy légitámadás következtében szerzett sérüléseibe halt bele. Hadady Emma Rózát elfogták, megkínozták, majd nyilvánosan lefejezték – a hitük, a múltjuk, és talán a gyógyító munkájuk miatt is.
Négy gyermekük csodával határos módon túlélte a háborút: egy korábbi munkatárs mentette meg őket, elrejtve őket a harcok idején. Később Ausztráliába, majd Hollandiába kerültek, ahol Vilma holland királynő támogatásával végezhették el tanulmányaikat Utrecht városában.
Példakép mindannyiunk számára
A megemlékezésen Fekete Károly református püspök hangsúlyozta:
„A Cseszkó házaspár áttetsző, engedelmes életével megbecsülést szerzett Krisztusnak és az egyháznak. Bár hírük egy időre elhalványult még szülővárosukban is, Isten nem engedte őket feledésbe merülni.”
Désirée Bonis, Hollandia magyarországi nagykövete személyesen idézte fel az életüket: megemlítette, hogy a házaspárt az Ótemplomban keresztelték, itt kötötték házasságukat is. Szavaiban nemcsak diplomáciai, de emberi tisztelet is kifejeződött: „Az emberszeretet és a humanizmus olyan példáját adták, amely túlmutat kontinenseken és korokon.”
Lázár János országgyűlési képviselő, a gyülekezet tagjaként így fogalmazott:
„A Cseszkó házaspár élete a hit, a hűség, a bátorság és az emberi méltóság példája. Vértanúságuk emlékeztet bennünket arra, hogy az önfeláldozás és a felebaráti szeretet nem ismer és nem is ismerhet határokat.”
Egy különleges emlékmű
Az emléktábla nem csupán névsort és dátumokat örökít meg. Kotormán László szobrászművész alkotása két, Celebeszen őshonos fügefát ábrázol, amelyek lombkoronája összeér – ez az egymásba fonódó sors, a közös élet és halál jelképe. A fákon az indonéz szigetvilág állatai is megjelennek, így az emlékmű egyszerre helyspecifikus és egyetemes. A fák gyökerénél található a sírfeliratként ható mondat:
„Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jelenések könyve 2,10)
Ez a mondat méltó summázata annak az életútnak, amelyet a Cseszkó házaspár bejárt: nem kerestek dicsőséget, mégis örökre példaként állnak azok előtt, akik az önzetlenség, a hit és a szolgálat útját választják.
