A sötét szerelem szonettjei – Lorca titkos verseinek története, amely ötven évig várt a világra
Egy rejtélyes irodalmi akció, egy vérvörös könyvecske és Federico García Lorca legbensőbb vallomásai
1983 őszén különös borítékokat kaptak kézhez Európa és Latin-Amerika irodalmi köreihez tartozó kiválasztottak. A küldemények egy vékonyka, vérvörös füzetet tartalmaztak, amely szinte öt évtizeden át rejtve maradt verseket hozott napvilágra. A kötet utolsó oldalán állt a titokzatos kiadás egyetlen magyarázata:
„A Sötét szerelem szonettjeinek e kiadását annak az embernek a szenvedélye előtt tisztelegve adjuk közre, aki ezeket írta.”
A versek szerzője nem volt más, mint Federico García Lorca, a 20. század legismertebb spanyol költője, akit 1936-ban, a spanyol polgárháború kezdetén meggyilkoltak. A költemények, amelyeket nem sokkal halála előtt írt, mélyen homoerotikusak, fájdalmasan személyesek és gyönyörűen megformáltak. A „Sötét szerelem szonettjei” (Los Sonetos del Amor Oscuro) így nemcsak irodalmi, hanem történelmi jelentőségű dokumentumok is lettek – egy titkos szerelem és egy elhallgatott identitás tanúi.
Egy rejtélyes akció, amely végül áttörte a hallgatás falát
A versek régóta ismertek voltak Lorca-kutatók körében – franciául már 1981-ben megjelentek –, ám a költő családja hosszú évtizedekig visszatartotta őket. Attól tartottak, hogy a sorokban megjelenő kínzó vágy, erotika és homoszexualitás megbélyegezné Lorca örökségét, és újra felszínre hozná azokat a démonokat, amelyek halálához is hozzájárultak.
A titokzatos 1983-as kiadás mögött ismeretlen értelmiségiek csoportja állt, akik megszerezték a verseket, kiküldték őket 250 kiválasztott irodalmárnak, Lorca-kutatónak és újságírónak, és ezzel akaratlanul is nyomást gyakoroltak a családra. A manőver sikeres volt: egy évvel később Lorca örökösei végül engedélyezték a hivatalos spanyol nyelvű megjelenést – igaz, meglepő módon épp a jobboldali ABC napilapban, amely egyetlen szóval sem írt le az „homoszexuális” kifejezést.
A szonettek – szenvedély, szenvedés, szépség
A 11 versből álló ciklus a szerelmi szenvedély legintimebb pillanatait örökíti meg, gyakran gyötrő, vallomásos képekkel:
„Véredet ittam a mézes combból”,
„Megvetésed isten volt, panaszom galamb és percek láncolata”,
„Szóval telítsd őrületem / vagy hagyj békében élni / e lélek örökkön sötét éjszakájában.”
Lorca kortársai megrendülten emlékeztek vissza arra, amikor a költő – még életében – titokban felolvasta nekik ezeket a verseket. Pablo Neruda chilei költő így írt:
„Egy sarokba húzott, és szinte titokban elszavalta nekem hat-hét szonettjét, amiket a mai napig emlékezetből idézni tudok, annyira gyönyörűek voltak.”
Vicente Aleixandre, a spanyol Nobel-díjas költő így reagált:
„Csak néztem rá és azt mondtam: ‘Micsoda szív. Ennyi szerelem, ennyi szenvedés!’ Ő pedig rám mosolygott, mint egy kisfiú.”
Egy 42 éves könyvecske újjászületése
A mostani újrakiadás ötlete Henrique Alvarellos galíciai kiadótól származik, aki nemrég – egy harmadik félen keresztül – hozzájutott az eredeti 1983-as példány egyikéhez. Mivel ezek a kötetek ma már akár 5000 euróért cserélnek gazdát, a példány számát kitakarták, nehogy beazonosítható legyen a tulajdonos. Az új kiadás azonban 100%-ban hű másolata az eredetinek: azonos papír, azonos textúra, ugyanaz a vérvörös tinta, és benne a kortársak visszaemlékezései is.
Alvarellos szerint a mostani kiadás célja nemcsak emlékezni, hanem új olvasókhoz eljuttatni ezeket az elveszettnek hitt verseket.
„Nem akarunk mások fejébe látni – mondta –, de úgy véljük, Lorca családját és közeli ismerőseit félelem töltötte el. Tartottak attól, hogy ezeknek a verseknek a nyilvánosságra hozatala újra felébreszti azokat a szellemeket, amelyek Lorca életét és munkásságát annyira megterhelték.”
„A szerelem, amelynek nem volt neve”
Ian Gibson, a világhírű Lorca-életrajzíró is kapott az eredeti 250 példány egyikéből, és azóta is próbálja megfejteni, kik állhattak a kiadás mögött. Aleixandréval való találkozására így emlékezett vissza:
„Azt mondta: ‘Elolvastam minden egyes szót az ABC mellékletében, és az a szó, hogy homoszexuális, egyszer sem szerepel benne. Elképesztő!’”
És mégis – teszi hozzá Gibson –, a versek nyelve, szókincse, metaforái nyilvánvalóvá teszik, hogy férfiak közötti szerelemről szólnak.
„Ez az a szerelem, amely nem merte kimondani a nevét – mondta Gibson. – Ezek a szonettek nagyon személyesek, és egészen egyértelműen a homoszexuális szerelemről és annak gyötrelmeiről szólnak. Már a cím is ezt üzeni: Amor Oscuro, vagyis Sötét szerelem. Ez egy olyan oldal megvilágításának kísérlete, amit addig nem lehetett megmutatni. És gyönyörűek.”
