A semmi mélyén: titokzatos erők uralják az univerzum legüresebb helyeit
A világegyetem első pillantásra a csillagok, galaxisok és lenyűgöző kozmikus jelenségek kavalkádjának tűnik — ám valójában legnagyobb részét üresség alkotja. Ezek a hatalmas, látszólag teljesen „elnéptelenedett” térségek, az úgynevezett kozmikus üregek vagy pusták, éppoly lényegesek a világegyetem megértésében, mint a látványos galaxisok. Sőt, a legrejtélyesebb és legmélyebb fizikai erők — a sötét anyag és a sötét energia — épp ezekben az „üres” zónákban fejthetik ki leginkább a hatásukat.
A gubancos kozmosz: mint egy óriási szivacs
A világegyetem legnagyobb léptékben a kutatók szerint leginkább egy szivacsra hasonlít. A normál anyag finom szálakból álló hálót alkot – ezt hívják kozmikus hálónak. A háló sűrűbb részeiben formálódnak a galaxisok és a csillagok. Ám a szálak között hatalmas, akár több százmillió fényév átmérőjű üregek tátonganak.
Ezek a kozmikus üregek nem teljesen üresek. Időnként halványan izzó törpegalaxisokat találni bennük, de ezek olyan halványak és ritkák, hogy csak a legérzékenyebb teleszkópok képesek észlelni őket.
Láthatatlan szálak: a sötét anyag finom fonala
A még rejtélyesebb tényező a sötét anyag. Ez az anyag nem bocsát ki és nem is ver vissza fényt, egyetlen módon érzékelhető: gravitációs hatásain keresztül. A sűrűbb térségekben a sötét anyag „csomókba” sűrűsödik, amelyek a normál anyagot is vonzzák, elősegítve ezzel a galaxisok kialakulását.
A pustákban azonban a sötét anyag sűrűsége annyira alacsony, hogy már nem elegendő csillagok vagy galaxisok létrehozásához. Ugyanakkor számítógépes szimulációk arra utalnak, hogy még ezekben az üregekben is létezhetnek rendkívül vékony szálak és fonalak — a sötét anyag miniatűr hálózatai — amelyeket ma még nem tudunk közvetlenül megfigyelni.
Ahol már a sötét anyag is hiányzik
Vannak azonban az univerzumnak olyan régiói, amelyek még ezeknél is „üresebbek”. Ezek a valódi kozmikus pusták, amelyekben még a sötét anyag is gyakorlatilag hiányzik. Egy ilyen régió átlagos sűrűsége kevesebb mint egy százada a világegyetem átlagának. Ez azt jelenti, hogy egy futballpályányi térben mindössze egyetlen hidrogénatom található — és semmi más.
De még ezek a régiók sem teljesen üresek: itt is jelen van a mikrohullámú háttérsugárzás (CMB), amely a 380 ezer évvel az Ősrobbanás után keletkezett. Ez az univerzum „ős-fénye”, amely mindenhol jelen van, még ha hatása ezekben a szinte teljesen üres térségekben gyakorlatilag elhanyagolható is.
A valódi főszereplő: a sötét energia
Még egy ennél is titokzatosabb erő hatja át ezeket a régiókat: a sötét energia. Ez a jelenség az univerzum teljes energiatartalmának mintegy 70%-át teszi ki, és bár nem látjuk, nem érzékeljük, mégis döntő hatással van a világegyetem sorsára.
A sűrűbb térségekben a sötét energia hatását „elfedi” a gravitáció, de a pustákban — ahol alig van anyag — a sötét energia szinte akadálytalanul érvényesül. Ezekben az elszigetelt, magányos régiókban a tér fokozatosan tágul, az ott lévő szerkezetek pedig lassan, de biztosan távolodnak egymástól. A kutatók szerint itt figyelhető meg leginkább a sötét energia „szabad játéka”.
Nem üres üresség
A kozmikus pusták tehát korántsem érdektelen üres terek a csillagok között. Sőt, éppen ezek a csendes, magányos helyek segítenek a legjobban megérteni, hogy hogyan is működik az univerzum – és milyen erők formálják a sorsát. A sötét anyag hálózatai és a sötét energia láthatatlan, de annál erőteljesebb hatásai révén ezek az üregek a világegyetem legizgalmasabb laboratóriumai — a semmi mélyén rejtőző titkokkal.
