Üzenet az ezeréves jövőbe – Egy időkapszula, amely túlélheti az emberiséget
A Városliget földje alá rejtett időkapszula nem csupán egy művészeti projekt, hanem misztikus párbeszéd egy ismeretlen kor embereivel – talán egy teljesen más civilizációval.
Mit mondanál az emberiségnek, ha biztosan tudnád, hogy csak ezer év múlva hallják meg? Ez a gondolat vezette Agnes Denes világhírű művészt, amikor a Szépművészeti Múzeumban rendezett nagyszabású kiállításának záróeseményeként egy különleges időkapszulát hozott létre. Az ezer évre szóló üzenetekkel teli kapszula a Városliget mértani középpontjába került, hogy ott várja az ismeretlen jövőt.
Az időkapszula: emberi gondolatokba zárt idő
Az időkapszula a jelen egyik legrejtélyesebb gesztusa. Nem dokumentum, nem múzeumi tárgy, hanem saját korának gondolatlenyomata, amelynek valódi címzettje nem is él még. Agnes Denes több mint hatvanéves művészi pályájának visszatérő motívuma ez a műfaj: egyfajta képzőművészeti meditáció az időről, az emberiség létezésének törékenységéről – és arról a mély vágyról, hogy a jelen ne tűnjön el nyomtalanul.
A Szépművészeti Múzeum A logika rendszerei – a rendszerek logikája című tárlatához kapcsolódva Denes 21 kérdésből álló kérdőívet állított össze, amelyet több mint százötven látogató töltött ki. A kérdések középpontjában az emberiség jövője, a bolygónk sorsa, és az egyéni felelősség kérdései álltak. E válaszokat digitális formában rejtették el egy időkapszulában, amelyet a Városliget földje alá ástak – ezer évre.
Kommunikáció a jövővel
Az időkapszula lényege nem abban rejlik, hogy egy csúcstechnológiás tartályban milyen adathordozót rejtünk el. A misztikuma abban áll, hogy valójában a jövőhöz szól, egy olyan korhoz, amelyet elképzelni is nehéz. Gondoljunk bele: ezer évvel ezelőtt, 1024-ben Magyarország még a királyság első évszázadát élte. Az azóta eltelt ezredév alatt birodalmak buktak el, nyelvek haltak ki, vallások és világképek tűntek el – így az ismeretlen jövő, amely ezt a kapszulát majd egyszer kiássa, lehet, hogy teljesen másképp fog gondolkodni az emberről, az időről, vagy épp a művészetről, mint mi.
Az időkapszula tehát nem csak tárgyakat őriz, hanem hitvallást és kérdéseket. A jövő iránti kíváncsiságot, a saját jelenünkről való számvetést, és az emberi gondolat időtlenségébe vetett hitet.
Agnes Denes – az idő vizuális költője
A budapesti születésű, de Amerikában élő művész a kortárs művészet egyik legkülönlegesebb alakja, akinek életműve a tudomány, a filozófia és a művészet találkozásában születik. Az 1982-es Búzamező – szembesítés című műve, amely során Manhattan szívében, az ikertornyok közelében vetett és aratott búzát, ikonikus ökológiai manifesztumként vált ismertté.
A mostani időkapszula nem az első, amelyben Denes az időbe veti üzeneteit: a Fahegy – élő időkapszula című projektje során tizenegyezer fát ültetett el Finnországban, matematikai képlet szerint, egy „matematikai erdő” létrehozásával. Ezek a fák Denes szerint továbbviszik az emberiség gondolatait egy jövőbeli világba, ahol talán már minden más lesz – de a fa, a növekedés, az élet logikája mégis közös lesz.
Időn túli jelenlét
A Városligetben most elásott kapszula nem válaszokat tartalmaz, hanem kérdéseket. A jövőhöz intézett halk kérdéseinket, amelyek a természet megőrzéséről, a társadalmi együttélés lehetőségeiről, a tudás jövőjéről, vagy épp az emberi boldogságról szólnak.
Az időkapszula ezért nemcsak fizikai tárgy, hanem metafora: az emberiség önmagával való kapcsolatának egyik legtisztább és legköltségmentesebb gesztusa. Egy palackpostája az idő tengerén, amely talán elér valakit – vagy nem. De a legfontosabb mégis az, hogy mi, most, itt és most, készen álltunk szólni.
